július 20-21. Gyeongju/Korea (miki)

A szinte kimondhatatlan nevű kisváros sok érdekességet tartogat az utazó számára. Az 1500-as években a konfúcianizmus hatására a kéregető buddhista szerzetesek a koldusoknak kijáró alacsony társadalmi besorolásba kerültek. Ennek eredményeként az ilyen templomokat és lakóit csak a városoktól távol, a hegyek között tűrték meg. A dimbes-dombos városka így ma a történelem és a buddhizmus iránt érdeklődők helyi mini Mekkája lett (vagy valami ilyesmi). Nem is könnyű a választás, hogy hova menjünk. Van itt egy olyan kis kolostor, ahol a szerzetesek testük, lelkük karbantatásához egy ősi harcművészetet gyakorolnak. Ezt nemcsak nézni lehet, de akár csatlakozni is hozzájuk. Az alkalmi szerzetesi élet azonban nekünk drága is, és időnk sincs túl sok. Reggel azért felülünk a helyi buszra, hogy megnézzük, mit tartogatnak errefelé számunkra a templomok. Úticélunkhoz, Bulkukszához megérkezve befizetjük a belépőt, és besétálunk az épületegyüttest korülölelő parkba. Itt ugyan semmilyen „leg”nem vár ránk, azonban a tóval határolt, fakapukkal összekötött épületek finom díszítései és festett fafaragásai hamar belopják magukat a szívünkbe.





A templomok belsejében hol kissebb, hol nagyobb szentélyek, Buddha-szobrok állnak. A mindent körülölelő csönd, a táj és az épületek harmóniája olyan atmoszférát teremt, amit szinte tapinatni lehet. Keresünk egy félreeső kis templomot, ahol nincs tömeg és ülve meditálunk. Kifelé jövet adomány néven megpróbálnak legombolni rólunk egy szemtelenül nagy összeget, de mi nem hadjuk magunkat :). Felmászunk még a közelben található hegyre, ahol majdnem megnézünk egy hatalmas kőbe faragott Buddha-szobrot.
/P1030869.JPG">

majd nekiállunk aznapi filmadagunknak. Nem kicsit kattantunk rá (újra) a hősok c. sorozatra :)
Reggel nagy nehezen sikerül felhajtani a város egyetlen működő bankautomatáját. Az izgalmas kezdet után nyugis városnézés jön. Késöbb összefutunk Antónióval, az egyik lakótársunkkal. Saját bevallása szerint ő már elérte a teljes megvilágosodást. Nem tudjuk, hogy ez igaz-e, de nagyon jót beszélgetünk, és ki tudja, lehet, hogy ez az egyetlen alkalmunk, hogy egy Buddha társaságát élvezzük.
A közös ebéd alatt további részleteket tudunk meg olasz utitársunkról. A mindig mosolygó Toni évekig élt Németországban, ahol kezdetben hobbiból pizzát sütött. Késobb ez annyira bejött neki, hogy nyitott egy, majd meg egy pizzériát. Időközben oyan élmények érték, amik hatására élete a spritualitás felé fordult. Vegetáriánus lett, és úgy érezte, hogy nem csak nem eszi, de nem is főzi az állatokat. Új kalandokat keresve eladta hát éttermeit és elindult a nagyvilágba. Azóta, három és fél éve úton van. Délután együtt ülünk fel a fővárosba tartó ingyenes (hurrá) turista buszra. Az 5 órás út alatt hol a zöld tájat, hol 2 igen vicces koreia filmet bámuljuk. Este 9-kor megérkezünk a futurisztikus Szoulba. Elbúcsúzunk Tonitól és metróra szállunk, hogy rég nem látott barátainkkal újra találkozzhassunk.