augusztus 21-25. Xi'an/Kína (eszti)

Már sokkal jobban vagyunk, úgyhogy elhatározzuk, hogy végre megnézzük a várost magunknak. Reggel viszont arra kelünk, hogy szakad az eső, és nem is csillapodik egész nap, úgyhogy továbbra is négy fal kozott maradunk. Zombi életmódunknak végül egy ír srác vet véget. Az ír jókedv ránk is átragad, és este már egy halom más utazóval sorozünk, beszélgetünk. Elvisznek minket a helyi ír bub-ba (mert az ugye van mindenhol a világon), ahol lassan visszatér belénk az élet. Az elkovetkező napokban sokat bandázunk más hosztel-lakókkal, tobbek kozott magyarokkal is. Az itt toltott majdnem két hét alatt kétszer is találkozunk nagyon kedves magyar vándorokkal. Másnap végre sor kerül egy kis városnézésre. Xi’an nagyon érdekes, sokszínű és egész barátságos városnak tűnik. A muszlim negyed hentesei ugyan megmozgatják a még kissé érzékeny gyomrunkat, de igazán élvezzük a sétát.

Ahogy beszélgetünk a hosztellakókkal, be kell vallanunk, hogy rajtunk kívül senki nem éli meg Kínát olyan nehezen, sőt! Szóval mindenképp szeretném megjegyezni, hogy simán lehet, hogy igazságtalanok vagyunk, és valahol van is lelkiismeretfurdalásom, hogy nem sikerül tobbet kihoznunk egy ilyen elképesztő méretű, mindent magába foglaló országból. Lehet, hogy kicsit elfáradtunk, nem is tudom, hogy mi lehet az oka. A lényeg, hogy a leírtakat mindenképp szubjektívnak kezeljétek. Kína és a mi találkozásunkból ez lett, de az nem jelenti, hogy tobb toleranciával vagy elszántsággal ez nem torténhetne másképp.
Amikor végre elérkezik az idő, hogy megnézzük a város kozelében található agyagkatona sereget, egy ír-lengyel pár és egy angol úriember társaságában vágunk neki a látogatásnak. Az agyag hadsereg Kína egyik fő látványossága, és sok tekintetben egyedülálló a világon. Amikor 2500 évvel ezelőtt a 13 éves császár trónra lépett, elkezdték építeni számára azt az elképesztő méreteket oltő mauzóleumot, ami majd a túlvilági boldogulását biztosítja. Gyakorlatilag egy 56 négyzetkilóméteres fold alatti városról van szó, városfalakkal, vízvezetékrendszerrel, hivatali épületekkel, bronz állatokkal, agyag papokkal, mutatványosokkal, és - ami a leggigászibb méreteket olti - egy teljes hadsereggel. 7000 életnagyságú agyagkatona sorakozik hosszú sorokban, hogy az uralkodót szolgálja. Minden egyes katona ruhája, frizurája, de még az arcvonásai is egyedülálló. Melléjük fegyvereket, szekereket, agyag és élő lovakat is eltemettek. A mauzóleum 700.000 ember 38 éves munkája. Ezek aztán számok...

Nem is mondtam még, hogy a szállásunk hűen orzi Peti és Zsuzsi hült helyét, akik januárban jártak itt, és aztán februárban találkoztunk velük Thaifoldon. A étkezőt az utazók által rajzolt zászlók díszitik, amit ők kiegészítettek kis hazánk lobogójával és egy paprikával. Vettük a bátorságot, és mi is feliratkoztunk a műalkotásra :)

Utolsó esténk Kínában nagyon vidáman, újdonsült barátaink kozott telik. Kapunk tippeket Nepálra (meg az életre :) ), és jócskán hajnal van, mire takarodót fújunk.