augusztus 25. Utazás/Kína-Nepál (miki)

Az előző esti bulizás s rövid alvás után az Eszti fáradtan, én,mint egy élőhalott ébredek. Illő módon elkoszonünk a kedves kínai felszolgáló lányoktól és a nagyon jópofa ír és lengyel útitársainktól. Összesen 12 napot toltottünk a szálláson, ami az eddigi leghosszabb megállónk volt. Kár, hogy nem a táj, vagy valami helyi érdekesség kotott le ennyi időre. Arra azonban nagyon jó volt ez az idő, hogy tanuljunk valamit arról, hogy milyen egy idegen országban megbetegedni. A jó pár, szándékunk ellenére leadott kiló mellett szerintem osszeségében jól jöttünk ki a dologból. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, hogy együtt indulunk tovább Nepálba :). Az út nagyon olajozottan zajlik. Egy óra buszozás, majd 5 óra repülés kis szünettel, és máris a nepáli reptéren találjuk magunkat, vízumra várva. Itt meg is állnék egy kicsit. Az utazásunk alatt sokat változott a dolgokra való rákészülésünk. Ez valahogy az olyan, egyébként fontos dolgokra is kiterjed, mint a határátlépés. Már Indonéziába is egy nappal a vízumunk lejárta után léptünk be, és Japánnal kapcsolatban is volt némi bizonytalanság a reptéren. Ez a mostani talán az eddigi alulteljesítési rekordunk. Előszor is nem váltottuk ki a nepáli vízumot Kínában, majd nem váltottunk pénzt ahhoz, hogy ezt megtegyük a nepáli reptéren. A procedúrához szükséges fényképet már nem is említem. Ezt nem büszkeségből, vagy lazaságból írom, egyszerűen csak így van. Az ilyen mértékű felkészületlenséget általában minimum egy elég kellemetlen szituációnak illene követnie. E helyett a határőr nevetve nyugtázza, hogy nincs fényképünk. Megkér minket, hogy csináljuk úgy mintha odaadnának a képeket. Ő pedig átveszi a semmit és odakapcsozza a nyomtatványra. Közben fejével jelzi, hogy a mellette álló főnöke miatt szükséges a színjáték, aki ezt észre is veszi és most már négyen nevetünk a szitun. A mogottünk álló, sosem látott, kolumbiai srác mosolyogva ad kolcson nekünk pénzt. És mivel a reptéren nincs automata, azt az elénk kijövő hoszteltulajdonos adja vissza neki. Ezek után az ember próbáljon meg nem mosolyogva(leginkább saját magán ) megérkezni Nepálba. Azért legközelebb kicsit jobban rákészülünk a dologra.:)