augusztus 10-12. Taiyuan/Kína (eszti)

Mire a busszal megérkezünk Taiyuanba, már egyértelmű, hogy betegek vagyunk. Elvonszoljuk magunkat egy olcsó hotelig, bedőlünk az ágyba, és két napik szinte ki se kelünk.

Ez így nem pontos, mert 10 percenként járunk wc-re. Óriás hasmenés, hányinger, étvágytalanság – tuti gyomorrontás. Napi egyszer elballagunk a kozeli McDonald’s-ba, és leküldünk egy szendvicset. A kínai kajának a gondolatára is mozdul a gyomrunk, így nagyon hálásak vagyunk az amerikai „mentőovért”.
Úgy terveztük, hogy Taiyuan csak egy állomás lesz egy kis falucska felé, ahol elvileg családoknál szerettünk volna megszállni. Jeleleg azonban minden hely ilyesztőnek tűnik, ahol nincs McDonald’s, és egyértelműen nem vagyunk olyan állapotban, hogy kalandorkodjunk, így változik a terv. Veszünk egy vonatjegyet Xi’an-ba. Ez egy igen nagy város, ahol egy igéretes nemzetkozi hosztel vár minket tiszta ággyal, internettel, meg a térképen is rajta lennénk, ha ne adj isten rosszabbra fordul az állapotunk.
A 3. nap már reggel el kell hagyjuk a szállást, a vonat viszont csak este indul, így a városban botorkálva toltjük a napot.

Széntabletták segítségével a hasmenést időlegesen kispadra ültetjük, de a tobbi játékos teljes erőbedobással ugrál a hasunkban. Az sem zavar, hogy mindenki bámul, mert leginkább a cipőnk orrát nézzük. Délután spontán beülünk egy kínai filmre, aminek van angol felirata. Egész szépen megírt dráma, a foldrengések áldozatairól szól. Nekünk tuti segít abban, hogy rájojjünk, milyen aprócska a mi bajunk. Ez ad egy kis erőt, amire szükségünk is van.
Ezúttal ülőjegyünk van a vonaton, de a 12 órás éjszakai út így is embertpróbáló.

Megint tomegverekedésre emlékeztető felszállás, aztán egy zsebkendőnyi ülőhely. Mindenhol mocsok, a ruhánk fekete az üléstől, a szandálomban a szemben ülő család kajája folyik. Én alvótehetségemnek koszonhetően azért el-elszunyókálok, de szegény Miki kezd begolyózni. Elérkezik a pont, amikor már nem tudom hogy vígasztalni. Az éjszaka hőse „Shrek macska”, akit a McDonald’sban kaptam egy szendvics mellé. Gombnyomásra dorombol és mond valamit kínaiul. Egyszerűen nevetni kell! Átlendít minket a holtponton :) Reggel 7-re beteg gyomorral, de tobbé-kevésbé ép elmével megérkezünk Xi’an-ba.