Féléve - félúton? (eszti)

Féléve, hogy úton vagyunk. Ha sikerült többé-kevésbé jól leírnunk az eddig történteket, akkor nem kell mondanom, hogy számunkra felbecsülhetetlen értékű dolgokat tapasztaltunk meg. Hihetetlenül gyönyorű helyeket láttunk, érdekes, sokszínű emberekkel találkoztunk, nagyon vidám estéket töltöttünk, rengeteg mindent tanultunk, nem is tudom, hogy foglaljak mindent össze, amit ennek a hat hónapnak köszönhetünk. Folyamatosan próbáljuk megbecsülni magunkat. Talán ez az egyik oka annak, hogy próbálunk minél több mindent magunkba szívni, így mutatva tiszteletet és hálát az előttünk feltárulkozó lehetőségekért.
Persze azért vannak nehézségek is. Néha a mocsok vagy az állandóan bámuló emberek, bár az ilyesfajta dolgokkal azért elég jól megbírkóztunk (eddig :) ). Volt egy időszak, amikor a Mikivel többet piszkáltuk egymást, de osszességében hihetetlen időt töltünk együtt. Beszélgetünk látástól vakulásig, és a fő tanulság: jajj de jó együtt! Sosem unatkozunk...
Aztán ott van a honvágy. Hiányozik a töltött káposzta, a barack pálinka, Budapest, Dublin, de persze leginkább TI! Fú, sokszor már nagyon várom, hogy ne ilyen egyoldalú legyen a kommunikáció! Ez leginkább akkor csúcsosodik ki, amikor a nekünk fontos emberekkel nagy dolgok történnek, és mi nem lehetünk ott. Nem lehetünk ott, hogy részesei lehessünk az eseményeknek, hogy segítsünk, ha arra lenne szükség. Természetesen valamit valamiért. Mi is tudjuk, de ez az őszinte mérleg.

Más fajta mérleg:
Eddig 7 országban jártunk: Thaiföld, Malajzia, Szingapúr, Indonézia, Japán, Dél-Korea, Kína,
és még 2 áll előttünk: Nepál és India.

Pénz:
fejenként 2,5 millió forintunk van az utazásra. Ebből felet már otthon elköltöttünk: vízumok, oltások, biztosítás, felszerelés stb. Az repjegyet nászajándékba kaptuk a szüleimtől (nagyon-nagyon koszi :) ). A napi költségvetésünk fejenkét kb. 4000 forint, a fennmaradó pénz fedezi a nagyobb dolgokat, mint pl hajójegyek, búvárkodás stb. A jelenlegi mérlegünk sajnos nem túl fényes. Igazság szerint tok ügyes gyerekek voltunk/vagyunk. A bibi az Japán. Az a 18 nap eléggé megzúzta a költségvetésünket. Most próbáljuk rendbe hozni a csorbát, meglátjuk, hogy sikerül. Ha elfogy a pénz, vagy egyszerűen elérkezettnek látjuk az időt, akkor hazamegyünk :) Valahogy úgy november és február között...