Ezeket a napokat a városban kóborlással és olvasással töltjük. Itt van egy kis összefoglaló az országról, elsősorban az útikönyvünk alapján:
Nepál kb másfélszer akkora, mint Magyarország, lakossága a 30 millió felé közelít. Két gigászi szomszédja van: északon Kína (Tibet), a többi oldalról India. A lakosság kb 80 százaléka hindu, a többi buddhista, de a határok nem élesek, a vallások összemosódnak, sámánista és animista elemekkel is kiegészülnek. Délen dzsungelek és rízsföldek, északon a Himalája. A világ 10 legmagasabb hegyéből 8 itt található.
Néhány extrém adat arról, hogy micsoda elszigetelt és szegény ország Nepál:
- az 50-es évekig a fővárosba sem vezetett út, csak gyalog, függőhidakon keresztül lehetett mekozelíteni. Külföldieket gyakorlatilag nem engedtek be.
- jelenleg 15 olyan városba lehet repülővel eljutni, ahova semmi más nem jár, és a legközelebbi út két vagy több napi járásra van
- a lakosság kevesebb mint 30%-a tud írni-olvasni (az 50-es években ez 5% volt)
- a 20.sz. elején törölték el a rabszolgaságot és az „özvegy égetést”
- az ENSZ 153 országot magába foglaló „fejlettségi listáján” Nepál a 145.
- szociális juttatások, segélyek egyáltalán nincsenek, egyedül nyugdíj létezik, kb 300 ft évente!!
- sok nepáli soha nem látott járművet
- a tv terjed, de a fő médium a rádió
- nemzeti ételük (zöldséges rízs) sok nepáli számára az egyetlen étel, amit eszik. Reggel és este, amíg él. A hús luxus cikk.
- kuka, utcai telefon nem létezik, a postaládát tök fölösleges használni, mert rögtön kiveszik a leveled, hogy újra eladják a bélyeget, a papírban meg mogyoró landol
- hivatalosan már nem, de az emberek életét mai napig a kasztrendszer határozza meg. A 64 kaszt megszabja, hogy mit dolgozol, kivel barátkozol, kivel házasodsz
- a tehének szent állatok, ott bolyonganak a kaotikus forgalomban Kathmandu utcáin. Ha elütsz egyet, és a tehén elpusztul, 12 év börtön jár érte, annyi mint az emberölésért
- az utak többsége olyan állapotban van, hogy a távolsági buszok is kb 20 km-t tudnak megtenni óránként. A röhejes biztonsági előírások miatt a busz még így is biztonságosabb, mint repülés. Sok térségbe nem jár se ez se az, ide teherautót stoppolva lehet leggyorsabban eljutni
- a csapvízzel fogat mostni sem lehet, de még zuhanyzáskor is jobb ha csukva van a szád
- állandó papucs és saját lepedő ajánlott, ha nem akarsz tetveket összeszedni
- az áramkimaradások mindennaposak, még a fővárosban is
- mindezen nehézségek ellenére Nepálban a bűnözés az egyik legalacsonyabb a világon, és a vallási tolerancia is valami olyasmi, amiből a legtöbb ország tanulhatna
Az itt felsoroltak azért a szélsőség dolgok. A változás, a fejlődés érzékelhető minden felől. Kathmandu ma már dugig van autókkal, motorokkal és túristákkal. Sok a fehér ember, de az idelátogatók nagy zöme indiai. Összesen fél millió utazó érkezik ide évente, és ez azt is jelenti, hogy a túrista központokban rengeteg étterem, hotel, internetkávézó szolgálja ki az igényeket.
A mi benyomásunk röviden: hihetetlenül színes, igen mocskos és nagyon kedves. Az utcákon azt sem tudjuk, hova nézzünk: színek, szagok, élet pezseg minden zúgban. Templomok, szentélyek minden sarkon és kapualjban, emberek hajlonganak előttük napszaktól függetlenül. Az utcán rohadó hulladék halmokon makulátlanul tiszta, gyonyorű indiai ruhákba öltözött nők gázolnak keresztül. Az árusok és kéregetők lépten-nyomon megtalálnak, de a nagy szegénység ellenére, gyorsan és kedvesen elfogadják, ha nem a válasz. Minden nagyon-nagyon olcsó, 1000-1500 forintból kijön a napi szállás és az étel. És micsoda étel! Indonézia óta előszor megint imádjuk, amit eszünk.
Be kell valljam, hogy egy kicsit labilis vagyok ezekben a napokban. Egyik szélsőségből a másikba változik, ahogy megélem a dolgokat. Kína, a betegség, nagymami... Reggel haza szeretnék menni, néhány órával később már tele vagyok tervekkel. Szerencsére a Miki nagyon jól viseli a hullámokat :) Aztán a szegénységet is nehezen rakom zsebre. A hajléktalanok, a kóbor kutyák sokszor olyan állapotban vannak, amiben nem szabadna egy élőlénynek sem. Borzalmas megélni, hogy kisgyerek, öregek a lábunk elé borulnak. Már nagyon erős bennünk a vágy, hogy tegyünk valamit, és úgy tűnik, hogy itt nem kell messzire menni, hogy erre lehetőségünk adódjon.
Mindent összevetve nagyon örülünk, hogy itt lehetünk. Az tuti, hogy az elmúlt néhány nap a bőrünk alá is bemászott, de hát ezért keltünk útra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése