Kathmandu tetején, a jovő elején (miki)

A város egyik legnagyobb turista csalogatója a .... nevű templom, becenevén a majom templom. Ezek a kis ravasz állatkák valahogy mindig rájönnek, hol vannak a kajával kezükben nézelődő tömegek. A hely maga a város szélén van és már az oda vezető út is egyedülálló látványosságot ígér. Ahogy távolodunk a belvárostól, úgy növekszik a nyomor.

A templomnál megrohannak a kéregető gyerekek, akik ugyanazt a dualitást mutatják, mint a város:koszosak és szeretni valók. Az épülethez felvezető lépcsősor még a hajnali Moszkva téren edződötteknek is kihívást jelent. Koldusok hada mindenfelé. Terhes anyák, mozgássérültek, öregek, meztelen, lábbeli nélküli kisgyerekek nyújtják felénk a több napos piszoktól ragadó kezeiket. Mi a gyerekeknek és egy idős bácsinak adunk némi aprót, de ez itt most nem mos semmit a lelkiismeretünkon. Egyébként ezután az élmény után azt a stratégiát választjuk, hogy mindennap veszünk egy kiló gyümolcsot és inkább azt adjuk a kéregetőknek, mint pénzt, amit ki erre, ki arra költ. Vissza a templomba. Az épület gerince egy ,már a városból is látható fehér sztupa, amire hatalmas, hipnotikus szemek vannak festve és amit gyonyorű fémszobrok ékesítenek. Körben panorámás kilátás a városra, üzletek és rengeteg galamb, kutya és majom versenyez az oltárokon otthagyott ételáldozatokért. Néha elég komoly küzdelem is kialakul. A hangulat fokozásához hozzájárul a koszos kislurkók hempergése, a nyugati és helyi turisták gépeinek csattogása. Igaz, szent helyen vagyunk, de a nyomor itt nagyon is földi, vagy még európaibban inkább purgatóriumi. Az Esztit nagyon megviselik a látottak, és könnyek kozott nézi az itt zajló eseményeket.

Nemrég az Eszti összefoglalta az elmúlt 6 hónapunkat. Én most a közeli és kicsit távolabbi jövőbe tekintve, megpróbálom körvonalazni, hogy mik a terveink. Sokat beszélgettünk arról, hogy azok a fontos dolgok, amikkel az utunk során találkoztunk, vajon hogyan lesznek beilleszthetőek a mindennapi életünkbe. Továbbá arról is szó eset, hogy jó lenne valahol kicsit megállni, esetleg onkénteskedni, jobban megismerni a helyet. Mostanra érett meg bennünk, hogy letáborozzunk és Nepál jó helynek látszik ehhez. Kicsit körülnéztünk, és találtunk lakásokat a fővárosban havi 20.e Ft-ért. Önkéntes munkából is akad szép számmal, sőt, még egy edzőterem is van, ahol aikidozhatnánk. Még elhamarkodott lenne bármi konkrétat írni, de lehet, hogy az utunk hátralévő részét ebben a nagyon szélsőséges kis országban toljuk majd. Minden nagy döntés előtt érdemes kicsit megállni, és számba venni a lehetőségeket. Mi egyik új felfedezettünkhöz, a meditációhoz fordulunk segítségért. Ma reggel bevonulunk egy 10 (igazából 12) napos vipassana ’táborba’. A menetrend még a thaiföldi tapasztalatunk tükrében is spártai. Kelés reggel négykor, napi 10-11 óra ülő meditáció és teljes némaság, sem írni, sem olvasni nem szabad. Még gesztikulálva sem szabad kommunikálni (sem kifelé, sem befelé). Valószínű, hogy nem is látjuk egymást az Esztivel ez idő alatt. Napi kétszeri vega kaja. Szinte hallom, hogy némelyikőtok felkiált „ezek teljesen meghülyültek”, vagy „beszervezték őket valami szektába”J. Megnyugtatok mindenkit, hogy még nem kell aggódni. Legalább annyira tartunk a megmérettetéstől, mint amennyire várjuk azt. Biztos lesz mondanivalónk, ha kijövünk, csak győzzétek, majd hallgatni! Ha már a sokknál tartok, folytatom. Egy hete elhatároztuk, hogy kipróbáljuk milyen a vegetáriánus életmód (megint hallom a kiáltásokat). Ennek több oka is van. Leginkább kíváncsiak vagyunk, hogy milyen hatással van ránk. Aztán ott vannak a morális, etikai indokok. Ezek mellett jócskán nyom a latba, hogy sok olyan halott állatot láttunk mindenfelé heverni, amit nem nagyon ennénk meg. Nepálban könnyű dolgunk van, mert, olyan baromi jó (ez elég vicces) és változatos a vega étrend, hogy egyenlőre nem is érezzük a hús hiányát. De majd erről is bővebben 2 hét múlva.