október 15-23. Annapurna-kor - Lefelé/Nepál (miki)

Nem egészen egy hét alatt értünk fel a hágóig. Lefele már nem vettük ennyire teljesítmény-túrásra a tempót. Az első nagyobb településen meg is állunk két napra körülnézni. Este megismerkedünk pár helyi emberrel és a helyi pálinkával is.

Lefelé a környezet ugyanúgy elvarázsol, mint az idevezető úton. Még egy szelekció a képekből:























A magasabban lévő helyek, leginkább a Musztáng királyság kornyéke, kísértetíesen emlékeztet Tibetre. És valóban, sokuk ide, a kis buddhista kozosségekbe menekült a kínai elnyomás elől. Van ahol egész településeket népesítenek be a tibetiek és a településkapun belépőket a „tasi delek” tibeti koszontés fogadja.



A kornyező hegyekben sok mesterségesen kivájt barlangot látunk. Arra gondolunk, hogy átmeneti szállások, meditáló barlangok lehetnek. Sokuk, azonban teljesen elképesztő magasságokban és megkozelíthetetlen helyeken van, így nem vagyunk biztosak céljukat illetően. Ez meg is marad titoknak.

Apropó meditáció. A sok gyaloglás mellett nem sok tennivaló akad. A nap 6-kor elkoszon, és a hideg hamar négy fal kozé tessékel minket. Az alkalmat kihasználva, az út alatt napi kétszer is ott csücsülünk alkalmi meditáló párnáinkon.
Lefelé már nem kapkodjuk annyira a levegőt, és a „még egy lépést előre” sem mondogatjuk magunknak annyit :). Mások véleménye szerint, idesorolva kis utikonyvünket is, a túraútvonal már nem olyan, mint régen, ugyanis a nekünk lefelé vezető szakasz az elmúlt években már autóval is megkozelíthetővé vált. Kicsit tartunk a dologtól, ahogy elképzeljuk a nagy forgalamat, a turistákkal megrakott buszokat a poros úton. A látomásunkból azonban nem sok válik valóra, sőt, kevesebb ember van az utakon, és a települések is autentikusabbak, mint az eddigiek során. Amikor meglátjuk a térképünkon is jelzett repteret nagyon jót mulatunk. A gyalogút mellett húzodó, kerítéssel elválasztott dongolt-fold leszállópálya, amelyet minden irányból magas hegyek olelnek korbe, felejthetetlen élmény lehet egy kis gép utasainak. Én azért orülok, hogy gyalog jottünk ide.
Sok falun és városon át sétálva jutunk egyre lejebb. Már nem kovetjük a nyolc óra gyaloglás elvét. Ha találunk olyan helyet, ami szimpi, akkor megállunk. Kényelmünk tetőpontja egy Tatopani névre hallgató település, ahol szuper a kaja, a szállás, és van egy természetes hőfürdő is. Már reggel hatkor bent ülok a gozolgő vízben, kezemben egy újonan beszerzett konyvvel. Kozben kicsit beszélgetek a helyi srácokkal, és nézem ahogy a Nap felbukkan a magas hegyek kozott, és mindent eláraszt a napsütés. A hirtelen feltorő érzések és belső-monologok kozül a leghangosabban a „miért is akarok én innen elmenni?” szól. A Zsuzsi 30. szülinapja itt ért bennünket. Hát isten éltessen, drága Kozmi!! Most a jókívánságainkkal együtt küldjük ezt a spec. szülinapi fotót :)

Negatív rekordunk napi egy óra sétálásra redukálódik. Élvezzük nagyon a semmittevést, a más túrázókkal való beszélgetést, a hatalmas kártyacsatákat, a jó levegőt, és a természet egyéb ajándékait: Az egyik reggel út mellett sétálva gyanús illatot érezve nézünk ossze az Esztivel, és szinte egyszerre mondjuk: ez fű! Korülnézve látjuk, hogy errefelé még a tyúkok és a tehenek is marihuánát legelnek. Mi se nézzük tétlen, szüretelünk egy kicsit :)

A túra során sok Izraelivel találkozunk. Megtudjuk, hogy sokuk nászúton van itt. Érdekes, és eredeti otlet, hogy az ifjú pár nem valami homokos tengerparton sütteti magát, hanem nappal izzadva, lihegve gyalogol, este 7-kor, pedig fázva és koszosan bújik ossze egy sotét, fűtetlen szobában :)
Egész idő alatt nagyon jól és fiatalnak érezzük magunkat. Az utóbbihoz a jó levegőn és a sok alváson kívül hozzájárul, hogy a túrázók tobbsége 50-60 év korüli - le a kalappal! A kedvencünk azonban egy amerikai család, akik 3 gyekőccel (a legkissebb kb. 6 éves) küldték végig a túrát.

Ha mindez nem lenne elég, még leírom, hogy pont erre az időszakra esik az egyik legnagyobb nepáli fesztivál, amire sok itteni hazautazik a falujába. Ez alkalomból, az út mellett felállított oriáshintákon fiuk és lányok együtt hintáznak, ami a párválasztáshoz is jó bemelegítés. Nálunk az ismerkedés ezen formája 10 év felett már nem annyira vagány :)

Végül 16 nap gyaloglás után érünk vissza a civilizációba, ami itt majdnem ugyanúgy néz ki, mint a dzsungel. Azért nagyon hálásak vagyunk a tiszta szobáért, a meleg vízért, és az olcsó kajáért.

október 8-14. Annapurna-kor - Felfelé/Nepál (eszti)

Az Annapurna-kor egy felfelé és egy lefelé vezető szakaszra osztható. Mivel igen népszerű útvonal, sok tervezést nem igényel. 2-3 óránként áthaladunk egy kis falun, ahol mindig van étel és szállás is. Ettől függetlenül úgy látjuk, hogy a minket korülvevő túristák sokkal komolyabban veszik a dolgot. A tobbség nepáli túravezetővel és hordárokkal felszerelkezve vág neki a kalandnak. 15-20 kg-os hátizsákok és profi felszerelések csillognak a napfényben. Nekünk osszesen egy zsebtérképünk van, és ahogy a rólam készült képeket nézem, leginkább egy alsótagozatos osztálykirándulás jut az eszembe :) Néha elgondolkodom, hogy alulvállaltuk magunkat, de ahogy telnek a napok, és nő a magasság, rájovok, hogy minden bent van az isitáskámban, amire szükségünk van.
Az út maga olyan, amilyennek ígérték: változatos és álomszép. Előszor rízsfoldek, aztán dús erdők, vízesések, függőhidak tucatjai. Később fenyvesek, aztán ahogy egyre feljebb haladunk, ritkul a novényzet, és feltűnnek az előszor teljesen kopár, majd hófedte hegycsúcsok. Meséljenek a fényképek:























Elvarázsolt kis falvakon át vezet az utunk, olyanokon, amik egyedül úgy kozelíthetőek meg, ahogy mi tesszük: 3-4-5 napi gyaloglással. Ha kérsz egy kólát, akkor tudod, hogy az bizony valakinek a hátán jutott fel ide.


Az emberek továbbra is hihetetlenül kedvesek, nem unnak meg mosolyogva koszonni, noha évente tobb ezer túrista menetel át a kis lakhelyükon.
Az első nap mi is rengeteggel találkozunk. Mivel azonban más ritmusban haladunk, mint az átlag, és próbálunk a kiépítettebb helyek helyett aprócska falvakban megszállni, később már csak ritkán látunk külfoldieket. Sokszor van, hogy az egész faluban csak mi vendégeskedünk. Ezek a helyek nem nagyon látnak pénzt az idelátogató túrázó hadból, mivel mindenki csak átmasírozik rajtuk. Így aztán jobb érzéssel fizetünk az itteni családoknak az ételért és az ágyért. Bármerre nézünk, látszik, hogy az élet itt aztán kőkemény.
Ahogy emelkedünk, úgy csokken a komfort is. A Nap itt nagy úr, vele kelünk, vele fekszünk. Fűtés sehol sincs, noha az éjszakák sokszor fagypont alatt vannak. 3 naponta fürdünk, egyébként meg nem sokkal naplemente után (7 korül), ruhástul, sapkában, kesztyűben bújunk ágyba.

Reggel csak felhúzzuk a cipőt, és folytatjuk az utat. Nagyon boldogok vagyunk, amikor az egyik néni forró zuhanyt ígér a szobánkhoz. A forró zuhany valójában egy vodor forró víz, amit a mínuszos kerti sufniban boríthatunk magunkra. Még így is jól esik :)
A túra legmagasabb pontja az 5416 m magas Thorong La-hágó. Az idevezető elvileg 10 napos utat 7 nap alatt tesszük meg. Ennek egyik oka, hogy napi 7-8 órát gyalogolunk, a másik, hogy Tibetnek koszonhetően nincs szükségünk magassági aklimatizációra, ami a tobbieknek napokat vesz igénybe. Valahányszor kicsit fáradnak érezzük magunkat, felnézünk, és a lélegzetünk is elakad a minket korülvevő hegyek láttán. El is felejtjük minden gondunk-bajunk. :)
A hágón viszont nem tudunk sokáig orülni magunknak, mert nagyon jeges szél fúj, úgyhogy pár perc múlva indulunk is lefelé a másik oldalon.

Ja, és noha lefelé jobban kell ügyelnem, azt kell mondjam, hogy toll a doktorúr fülébe, aki két éve egy szerda reggel azt mondta, hogy az én térdem nem alkalmas a kirándulásra :)