július 17-19. Busan/Korea (eszti)

Először is azzal kezdeném, hogy mi igazából nem is terveztünk Koreába jönni. Ha esetleg emlékeztek, akkor Thaiföldön, a meditációs központban összebarátkoztunk egy koreai párral. Az ő invitálásukra változtattunk az útiterven, és hozzájuk utazunk majd néhány nap múlva Szöulba.

Busan Korea második legnagyobb városa, közel 4 millió lakossal. Tengerparti üdülőváros, nyár lévén a fél ország itt sütteti most magát.

Dél-Korea egyébként akkora, mint Magyarország, de annak ellenére, hogy területének 70 %-át hegyek fedik, ötször annyian laknak itt, mint nálunk. Ergo, a városok nagyon sűrűn lakottak, Busan is dugig van 40-50 emeletes felhőkarcolókkal, a tengerpart is nagyon zsúfolt.
A látkép kb Japán és Délkelet-Ázsia keveréke. Látszik a gazdasági fejlettség, a jólét, ugyanakkor van itt valami a pl Indonéziában tapasztalt káoszból, piszokból. Elsőre érdekes egyvelegnek tűnik.


Busanban nem csinálunk olyan sok dolgot, kicsit visszaveszünk a Japánban felpörgött sebességből. Elsőként elsétálunk abba az ENSZ temetőbe, ahol a 60 éve vívott koreai háború elesettjei fekszenek.
Biztos, sok szempontból naiv, amit most írni fogok, mégis megosztanám az érzést:
1950-ben a kommunista Észak-Korea lerohanta Dél-Koreát, és majdnem teljesen el is foglalta, amikor a világ országai felszólaltak a demokrácia és a szabadság érdekében, és az ENSZ haderői 3 év alatt visszaszorították a kínaiak által megtámogatott kommunista haderőket. Ez így egy szép történet, már amennyire egy háború szép történet lehet.
Más szavakkal viszont – Amerika és a Szovjetúnió gazdasági érdekek alapján felosztottak egy országot mesterségesen kettévágva azt, és ennek következményeként itt állunk egy mező közepén, ami 18-20 éves ausztrál meg belga srácok sírjával van borítva, ameddig a szemünk ellát. Azért itt valami elcsúszott, nem?
Hát, vissza Busanba.
A város a koreai félsziget fogyasztóibb felén van, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy itt található a világ legnagyobb bevásárlóközpontja. Ez a gigantikus épület pedig otthont ad Ázsia legnagyobb fürdőjének. Ez már éppen elég „leg” ahhoz, hogy meglátogassuk.
A medencék itt sem koedukáltak, így egy darabig külön fürdőzünk a Mikivel. Később a kapott pizsamákba bújva találkozunk a szaunáknál, amiket már együtt próbálgatunk. Óriás terek, egyszerű, modern formák, természetes anyagok, és rengeteg szauna. Van finn, római, török, ázsiai, és vannak egész extrémek is. Ilyen pl a piramis szoba, ami a kozmikus energiákat gyűjti neked össze, aztán a test-hang szoba, ahol a padlóra kell feküdni, ami a halk klasszikus zene ritmusára rezonál. Fú, nagyon jó! A tetőn van DVD terem, ahol a fárasztó pihenés után kikapcsolódhatsz egy kicsit. 5 óra után is nehezünkre esik elhagyni a helyet. Az öltöző mérlege azt mutatja, hogy mindketten másfél kilót izzadtunk :) A Miki 10, én 8 kilóval vagyok kevesebb, mint mikor elindultunk... Viszont szerintem még sose voltunk ilyen tiszták :)
Késő délután hagyjuk el Busant, egy órát buszozunk északnak, hogy megnézzük az ottani templomokat. Szállás foglalva, könnyen megtalálva, lakótársakkal beszélgetve, ágyba belefeküdve.