február 25-28 Ko Lipe/Thaiföld (miki)

Második nap(az eredeteti felállás szerint az utolsó) a kis szigeten. Beköltöztünk a belvárosba, ahol mindenféle portéka és szolgáltatás megtalálható 1 km-es körzeten belül. Az út két oldalán egymás mellett sorakoznak az üzletek, de valahogy jól áll a helynek, nincs "vegyél meg mindent" atmoszféra. Vidám a helyi nép. Igaz majdnem mindenhol így volt: a melósok egymással beszélgetnek, viccelődnek,mikor megjön a kedves vendég vele is ugyanolyan hangulatban folyik tovább a csevej.




A sziget további pozitívuma, hogy a fent említett út két vége a már megszokott minőségű tengeppartokhhoz vezet. így telnek a napok: felkelés után egyszer jobbra indulunk el, egyszer balra, nem is csoda, hogy majd 1 hétig itt ragadunk.
Minden du. ugyan az a nóta: maradjunk még egy napot! Vagyunk annyira naívak, hogy minden este elhisszük, hogy az az utolsó. Ilyen hangulatban is tellik az idő,sör, helyi whiskey és rum (profi ívó a banda).
A 4. estén belefutunk az első igazi partyba. Elektronikus zene, azzal csábítanak, hogy egy spanyol dj Ibizáról jön ide, nekünk mindegy, már itt az ideje, hogy táncoljunk egy jótz itt készült képek magukért beszélnek:)



Igazi láblógatós nyaralás ez a hét. Az esti alapozás fényét kártyapatik emelik (tuti, hogy a Zsuzsi csal). Meg is tanulok két új játékot-speed, lórum. Megjegyzés azt már csak utólag vesszük észre, hogy a Pockiék lenyúlták a kártyánkat, állítólag véletlen, serintem a Zsuzsi megcinkelte őket és megtartotta magának. Mindenki boldog, süt a nap, finomak a kaják, mindent tudunk a helyi italokról, és nagyon vidámak vagyunk:). Nem nehéz elképzelni, hogy a búcsúzás miért nem könnyű.

Eszti megjegyzés: a víz gyönyörű (már megint), gond nélkül látni minden lakóját: halak minden színben, tengeri sünök és kis rákok. A halak nagyon barátságosak, sőt mitöbb érdeklődőek. A barátkozás odáig fajul, hogy bele-bele csípnek a lábamba. Igazándiból nem fáj, de számomra mégiscsak elég felkavaró érzés. Olyannyira, hogy amikor egy hal rámáll, végül kimegyek a vízből. Vicces, ahogy a nagy mamlasz emberként elmenekülök egy 10 cm-es halacska elől. Úgy néz ki, hogy még szoknom kell a közeget, ha búvárkodásra akarom adni a fejem :)

február 24. Ko Mook-Ko Lipe/Thaiföld (miki)

Azt álmodom, hogy szaunában vagyok, mikor kinyitom a szemem rájövök, hogy nem járok messze az álombeli helyszíntől. Bár még csak reggel 8 óra van, de olyan a hőség a sátorban, hogy menekülünk kifelé! Reggelizés közben is folyik a víz mindenkiről, tuti, hogy van vagy 30 fok.


Még egy gyors fürdés a tengerben és spead boat-tal ami, egy túlméretezett versenyhajó, 700 lóerős motorral utazunk tovább! 2 órás vizi forma 1 után megérkezünk Ko Lipére, nincs kikötője, így egy halászhajóval megyünk ki a partra, a száguldás után olyan, mintha állnánk a vízen. A látvány gyönyörű: apály idején érkezünk, a víz sehol nem mélyebb egy-másfél méternél. Még az egyes homokszemeket is látni, tudom, hogy már sokat áradoztunk a vízről, de tényleg nem tudunk betelni vele. Szállásunk a sokat sejtető porn "üdülőben" van, Elárulom, (mielőtt a könnyűvérű olvasók extatikus állapotba kerülnének), hogy a hely magyar megfelelője az áldás szó!


A szállás a tengerparton felállított, cölöpös bambuszházsort takar, melyet az itteni vizicigányok működtetnek. Egyikük narancssárga polójának felirata: Kovács Sándor rézcső forgalmazó:)Sötétedik, azért még besétálunk a központba (amiről még később írunk), ami mindenkinek nagyon bejött! Elemlámpával vissza a szállásra. A szobánkba a bambuszok között átszűrődő fény játszik az ágy köré tekert baldachinon. Olyan mint, amikor a füstöt megvilágítja a fény és az megelevenedve táncol. Erre a rögtönzött mátrixra alszunk el. M

február 23. Ko Mook/Thaiföld (eszti)

A szállásunkon kapunk vizet meg egy kis gyümölcsöt és elindulunk egy félnapos kirándulásra. Csónak, csónakhajtó, meg mi öten. A sziget körül megyünk, hihetetlen színe van a víznek, a sziget maga meg meredek sziklafalként ugrik ki belőle. A szinte függőleges kőfalon is kúszik a növényzet, egész nagy fák is képesek megkapaszkodni rajta valahogy. Ahol megállunk, part az nincs, fejes a hajóról. A szikla aljában barlang nyílik, kb 80 m-t kell beúsznunk, hamarosan teljes a sötétség, szerencsére van ott egy másik páros, akiknél van elemlámpa, úgy egyel egyszerűbb. A barlang végén (Emerald Cave) kiérünk egy belső kis partra, amit minden irányból 30-40 m-es sziklafal vesz körül, így csak a barlangból közelíthető meg. Az egész part ici-pici, de homokos és nagyon különleges. Elbogarászunk egy darabig, aztán visszaúszunk, ahol vár a csónakos. A kijárathoz közel óriás halraj, nem zavartatják magukat, épp hogy kikerülnek minket. Tovább megyünk a csónakkal, elvisznek bennünket egy helyre, ahol nagyon jól lehet "búvárkodni". Búvárszemüveg, pipa, fejes, és máris alattunk van egy korall-sziget, színesebbnél-színesebb halakkal. A több méter vízen úgy látok át, mintha nem is lenne, úszkálunk a halakkal, hihetetlen érzés. A növények egy része neon zöld és kék színben játszik, azt Avatart jutattják eszembe. Amikor elfáradunk, elcsónakázunk egy kihalt tengerpartra. A csónakos megkérdi, hogy mikorra jöjjön vissza értünk, aztán ő is elmegy, sajnos az Era nem érzi jól magát, úgyhogy ő is vele tart. Csinálunk néhány "képeslap fotót", mivel csak miénk a part, aztán folytatjuk a búvárszemüvegezést.
Hihetelen, hogy a parttól néhány méterre mennyi féle hal van, vannak 20-30 centisek is, minden féle színben. Jól meg is ég a hátunk, mert sokáig ott lebegünk a víz tetején. Teljes nyugi, olvasás, aztán kártyaparti. Végül jön értünk a csónakos, és visszavisz a mi partunkra. Az Era kicsit jobban van, a Miki kicsit rosszabbul, de egy jó ebéd mindannyiunknak jól jön. Délután el kell hagynunk a szállást, Era és a Pockiék (Zsuzsi+Peti) becuccolnak egy tengerparti házikóba, elég fapados, de gyönyörű helyen van. Mikivel a pénztárcakímélő sátrazást választjuk, ebben fapad sincs, de van mellette wc és zuhanyzószerűség - jó lesz. Este sütögetés van a tengerparton. Engem nem nagyon hoznak lázba a mindenféle tengeri herkentyűk, és a többiek is "biztoságosabb vizekre eveznek", marhát rendelve, de jó ott ücsörögni. Közben megindul körülöttünk a homok. Amerre nézünk csigaházak masíroznak, mindegyikben egy rák-lakóval. Vicces, ahogy mindenféle színű és alakú bérelt házak húzzák a csíkot maguk után. Újjabb kártyaparti, a Zsuzsi már megint leküldi a bandát. A sátorhoz vezető úton a Miki mondja, hogy amikor felszaladt a kártyáért, találkozott valakivel. Még épp látjuk, ahogy egy patkány nagyságú valami beszalad a lyukába. A Miki már tudja, én még nem, hogy nem egy patkány, hanem egy pók. Csak a fele lóg ki a lyukból, de a lábai olyan vastagok, mint az újjam, a teste szégyenben hagyná az öklömet. Nem is tudtam, hogy létezik ekkora pók, nem tudom, hogy mit ehet, de nem hiszem, hogy szúnyogokkal lakna jól. Az út további részén szorosan fogom a Miki kezét, és jól behúzzuk a sátor zipzárját. Szerencsére az alvókánkkal most sincs gond, annak ellenére, hogy az erdő igen hagnos. Eltesszük magunkat másnapra.

február 22. Ko Mook /Thaiföld (eszti)

Három óra alvás után ébresztő, a csomagokkal kicaplatunk a helyi buszpályaudvarra. Ez konkrétan három kőasztalt és két kisbuszt jelent. Megvesszük a jegyeket, és várjuk, hogy megteljen a busz. Fél óra múlva indulunk, még bőven időben vagyunk a csónak-csatlakozáshoz. Mellettem egy kb. 70 éves angol hölgy ül a hátizsákjával, azt mondja, minden évben három hónapot azzal tölt, hogy egyedül utazik Délkelet-Ázsiában. Le a kalappal. Megérkezünk a "buszpályaudvarhoz" méretezett "kikötőbe". Egy csónakos egyből ajánlja magát, a kétszeres árért, mint amit a városban sikerült megtudnunk. Kivárunk, bandázunk a kikötői kutyákkal, és egy óra múlva sikerül a kívánt összegért elvitetni magunkat Ko Mook szigetre.
Kb. fél óra út után kiszállunk a csónakból egy olyan partra, amilyet még képeken se nagyon... Hófehér homok, türkiz kék, kristálytiszta víz, pálmafák, sehol egy ember.
Találunk néhány faházat a parton, az egyik tornácára lecuccolunk és nyomás fürdeni. Később kiderül, hogy itt megszállni legalább tízszer annyiba kerülne, mint amire nekünk futja. Azért csinálunk néhány fotót, mintha, aztán nekiindulunk megkeresni a mi pénztárcánknak való helyeket. Séta az erdőben, át egy falun, keresztül egy iskolán és egy piacon. Ott kaja, aztán egy robogó oldalára erősített egykerekű kisszekér-szerűségen tesszük meg a maradék utat a sziget túloldalára. Találunk egy szupi kis szállást, a tengerpart itt sem rosszabb, úgyhogy a délután hátralevő részét a parton töltjük. Nincs túl sok ember, elég nyugis a hely. Később megkóstolunk valami thai rumot, ez se jobb, mint a Hong Tong, de a cél szentesíti az ezközt :)
Már elég jó hangulatban megyünk el vacsizni, és mivel másfél órát várunk a kajára, hogy elüssük az időt, tovább teszteljük a rumot.

Kb. 10 óra mire újra leérünk a partra. Fürdünk a sötétben. Asszem ez a legszebb dolog, amit valaha láttam. Az ég telis-tele csillagokkal, a víz annyira tiszta, hogy a holdvilág is elég, hogy méterekre lelássunk. Az Era és a Miki kézenálló versenyt tart, én csak lebegek...
Hazafelé egy részen egyedül megyek, amikor átlépek egy bő méteres kígyón (Era, remélem ezt már csak otthon olvasod :) ). A "ne mozdulj, ha kígyót látsz" tanácsnak nem sok esélye van az ösztöneimmel szemben, olyat ugrok, mint egy bakkecske. Szerencsére a kígyó le se szar, ettől függetlenül a heti adrenalin adagom megvan.
A házikó tornácán még dumálunk egy kicsit két holland öregúrral. Ők se szomjasak, jól elnevedgélünk. Zuhanyzás közben ér az éjfél, amikor kikapcsolják az áramot, zseblámpa mellett fejezzük be az estét.

február 21. Trang / Thaiföld (eszti)

Pakolás, reggeli, modern platós kocsi, hárman az autóba, ketten a platóra, félúton csere - irány dél. Kb. két órás út után megérkezünk Trangba. Az térkép alapján nagy város, a valóságban igen apró. Pillanatok alatt sikerül egészen jó kis szállást keríteni, és mivel van wifi, kicsit tervezgetjük a továbbiakat. Ezután séta a városban. Jó kis hely, hangulatos nyüzsi, utcák kisvárosias módra, piac. Nagyon sok itt a kínai, van egy csomó üzletük és kajáldájuk is. Körbe érdeklődünk, hogy is jutnánk be arra a szigetre, amelyikre szeretnénk. Este elmegyünk egy sörözőbe, Man city - Liverpool meccset adnak. Erre felé már nem nagyon beszélnek angolul, itt konkrétan egy szót sem, annak ellenére, hogy a hely neve "SAY HI". Kézzel lábbal leadjuk a rendelést. A nyelvtudást a személyzet számával kompenzálják, hárman hozzák ki nekünk az italokat: egy tartja a tálcát, a második leveszi a poharakat róla, a harmadik beletölti az italt. "Ez elment vadászni..." Az árak elég húzósak, úgyhogy inkább a közértből kóstoljuk meg a Hong Tong nevű whiskey-t. Szerintem eggyel jobb, mint a rízs whiskey, a többiek szerint kettővel rosszabb. Jó a hangulat, az utcán, egy lépcsőn bandázunk. Tőlünk nem messze van két karaoke bár. Én imádok énekelni, de a sötétített üvegek és az előtte ülő szép lányok óvatosságra intenek. Asszem az Era az, akinek sikerül bedobnia az adu mondatot: "Miki, nem mered" - szuper... :)így hát a fiúk úgy döntenek, hogy utánajárnak az énekes klub rejtelmeinek. Mi lányok felmegyünk a szállásra. Én hajnali 2-ig írom a naplót, kihasználva az internetet, rá nem sokra a Miki is hazatalál. Azt mondja, hogy 1000 bath-ért lehet egy lányt kapni, de hogy mire azt nem tudja ;) Ebben a reményben hajtom álomra a fejem.

február 20. Klong Muang Beach (miki)

Sátorban ébredek, egyedül. Az Eszti az Eránál aludt, kígyótávoltartóként. Beletelik egy kis időbe,mire rájövök, hol is vagyok. Arra azonban már nem tudok rájönni, hogy milyen nap van. Szabadság: nem kell számolni a napokat, nem kell várni a holnapra, vagy azt kívánni, hogy a tegnap másképp ment volna! Ma van. Egy új nap, és ennyi elég is :)
A csapat ma is külön utakat jár. A lányok befizettek egy egész napos túrára, a Peti thai kajákat tanul főzni. Mi robogókat bérlünk az Esztivel és újdonsült barátunk, az életművész Bob társaságában elindulunk felfedező körutunkra.

Első állomás egy halas farm. Az élmény nem túl pozitív: medencékben számomra ismeretlen fél méteres halak, amint látják, hogy jön valaki, testük egyharmadát kiemelik a vízből, és hatalmas szájukat eledelért tátják. Az összhatást a betonteknőben heverésző tetszhalott krokodilok sem javítják. Tíz perc, és újra robogunk tovább.
A vidéki közlekedés nem olyan hektikus, mint a bangkoki, így minden váratlan esemény nélkül érkezünk meg a 40km-re lévő, misztikus nevű Tigris-barlang Tempomhoz.

A bejáratnál a túristákon kívül majmok hada fogad minket. Számukat csak saccolni tudom, tuti, hogy több száz él itt. Az emberek jelenlte nem zavarja őket, az erősebb idegzetűek könnyedén megsímogathatnak egyet. Sőt, azt is láthatjuk, hogyan látják el magukat két lábon járó rokonaik segítségével. Egyikük chipset lop egy rémült kisgyerektől, majd egy oszlopra ülve elfogyasztja. A kép idilli, csak a tv és a sör hiányzik róla. A templom két részből áll, az egyik egy barlangi szentély, a másik a hegy tetejére épített hatalmas Buddha-szobor. Még korán van, a nap nem éget annyira(kb. 28 fok van délelőtt 10-kor), így a heggyel kezdünk.


Az 1237 lépcsőfok így is komoly kihívás. 3/4 óra múlva lihegve, izzadva és pár száz kalóriától megszabadulva fent állunk a legfelső lépcsőfokon.


A látvány gyönyörű, több kilóméterre ellátni. Az egyik oldalon síkság, a másikon zöld hegyek egy kis tóval. Lefelé már gyorsabban haladunk. Megnézzük a Tigrisek Templomát, mely a legenda szerint egy tigrisnek és két kölykének adott otthont, amikor egy szerzetes is beköltözött a barlangba. Az imádkozó szerzetest a tigrisek nem hogy nem tépték szét, hanem boldogan éltek együtt, míg egy vadász le nem lőtte a tigrist, akinek kölykei ezután éhen halltak. A szerzetes csontjaikat egy barlang falba rakta. Ez a helység ma ráccsal van lezárva, mert a tigrisek szelleme máig dühös, így a belépők rossz karmát vinnének magukkal. így a jókívánságok a rácson túlra dobott pénzérmék által teljesülnek :)
A teplomban egy szerzetes mosolygó fényképe alá kifüggesztették a saját csontvázát valamint a boncolásáról készült fényképeket, így emlékeztetve mindenkit a test múlandóságára.
Délután Bob helyét a Peti vette át.


Felfedeztük a környék strandjait, és egy kiszáradt vízesést is elindultunk megnézni gyalog, de olyan meleg volt, hogy feladtuk, és inkább motorozgattunk. Este kis elveszés után együtt futottunk be a csajokkal, eszmecsere, vacsora és némi alkoholfogyasztás után vissza a sátorba.

Eseményen kívüli szavak (eszti)

Kb. egy hete vagyunk itt. Rengeteg dolog van, amit máris elképesztő mód élvezek:

-a kaja - olyan kánaán, hogy már most sajnálom, hoögy egyszer tovább álunk. Út széléről, kb 150 ft-ért eszem életem legjobb ételeit

-az eberek - mindenki mosolyog, kedves, természetes, keresi a szemkontaktust, a legkisebb szösszenet is ok a nevetésre. Nem hiszem, hogy tömve lenne a filozófia szak, de az is tuti, hogy pszichiátert sem sokat tart el az ország

-a meleg - írország után - no comment

-a szabadság - piszkos a lábam, idegenekkel beszélek, nem tudom, hogy mit csinálok holnapután, a két ruhám közül tök mindegy, hogy melyiket veszem fel, sosem fázom :)

-a víz - sosem úsztam még meleg tengerben...

-a tárgyak értéke/értéktelensége - kevés cuccunk van, kevés pénzünk van - olyan jó megjavítani, megvarrni, ahelyett hogy újat szereznénk, csak akkor enni , ha tényleg éhesek vagyunk stb.

Most hirtelen ezek jutottak eszembe, pedig még tuti lehetne sorolni :)

február 19. Klong Muang/ Thaiföld (eszti)

Ma kettéválik a brigád. Era, Zsuzsi és Peti befizettek egy motorcsónakos túrára az ország egyik leghíresebb szigete köré (itt forgatták a Part című filmet), mi a Mikivel pihizünk egyet. A fő ok a spórolás, nem bírjuk a tempót, amit a rövidebb távon nyaralók diktálnak, másrészt tartunk is kicsit a hely túlzott népszerűségétől. Körbesétálunk a környéken, találunk tök jó, "nem túrista" kajáldát. Ez annyit jelent, hogy kb. tized annyiba kerül, viszont legalább annyira finom.
A nap java nyugiban telik. Útikönyv olvasgatás, tervezés, naplóírás, végig árnyékban, mert az elmúlt két nap igencsak megpirultunk. Este hazajönnek a többiek, nézegetjük a fotóikat, tényleg gyönyörű helyen voltak.
Ma van a Zsuzsi névnapja, így meglepiből elvisszük az itteni ír pub-ba (mert ugye az mindenhol van a világon), és meghívjuk egy Bulmers-re.
Lefekvés előtt még leszaladunk a tengerpartra Bobékhoz, hogy megdumáljuk vele a másnapot. Azt mondta korábban, hogy ha neki is bérlünk egy robogót, akkor elvisz egy pár helyre a környéken. Egy sör mellett még hallgatjuk kicsit, ahogyan gitározik és énekel, aztán elmegyünk aludni.

február 18. Ko Hong/Thaiföld (eszti)

Viszonylag korai kelés, reggeli a szálláson, aztán lesétálunk a partra a hajóhoz. Kiderül, hogy a hajóhajtó és társa az előző napi rasztás barátaink, szóval elég önfeledten indul az út. Nagyobb facsónak a járgány, csak mi utazunk vele, körbenézek, mindenkinek fülig ér a szája. Aztán meg leesik az álla. Gyönyörű szigetek közé érünk, nehéz elhinni, hogy ez most élőben megy. A fő rasztás, Bob (mi más?), folyamatosan vidítja a népet.




Álompart egy szigeten, aztán úszás a lagunában. A másik srác felhoz egy halom tengeri csillagot, barátkozunk velük egy kicsit, aztán mi is készítünk egyet.




Tovább hajóval másik sziget, itt már túristák sincsenek, csak a helyi tengeri rendőrség elszánt alkalmazottai. Álomszép öböl, ici-pici part, pálmafák, bambusz kunyhó és a "rendőrök", akkokkel néhány perc múlva együtt örulünk a helyi fűszeres rum-csodának :) Mindenki nagyon közvetlen, pillanatok alatt otthon érezzük magunka. Aztán úszószemüveg, pipa, úszkálunk a halakkal, én meg is érintek egy csíkost! Jaj, de jó!Fényképezek, hamar rájövök, hogy fölösleges túlkomponálni a képeket, mert annyi gyönyörűség vesz minket körül, hogy csukott szemmel is csoda fotók készülnek.
Még csak 4 óra, de elég kimerülten indulunk haza. Óriás kajázás, aztán helyi közértből sörök, esti kártya parti. A ház előtt ülünk, még mindig dög meleg van, a Zsuzsi pedig elkalapál mindannyiunkat Rikitikiben.

február 17. Klong Muang/Thaiföld (eszti)

Foglaltunk egy éjszakára szállást. Hogy jutunk el oda? Akit a helyről kérdezünk, mind csóválja a fejét, hogy nagyon messze van, és csak taxival megközelíthető. Azért némi begyűjtött infó és alkudozás után kiderül, hogy vannak más opciók, egész jó áron odajutunk egy platós kisbusszal. Nagy mázlink van, a hely gyönyörű, a szállás tök korrekt, a tulaj házaspár nagyon kedves és segítőkész. Kb 30 méterre vagyunk a tengertől, a parton senki. Juhéj! Úgy néz ki véletlenül belenyúltunk a tutiba. Miki és én sátrazunk, a többiek szobákba költöznek. Csomag lerak, irány a víz. A tenger álom, gyönyörű kék, és elképesztő meleg. Megérkeztünk :)
A part egyetlen lakói a Little Jamaica nevű bárocska szerűség thai raszta lakói. Rögtön meginvitálnak, és egy sör mellett jó beszélgetés, vidám infócsere. Van egy kis sziget közel a parthoz, estefelé apálykor át lehet rá sétálni, meg is tesszük. A vacsinál már mindenki hulla a buszos éjszaka miatt, de egy amerikai párral még egész élénk beszélgetést hozunk össze. Még levajazunk egy másnapi hajókirándulást a környező szigetekre, aztán mindenki elájul. A sátor kicsit lejt, de messze vagyunk attól, hogy ez bármelyikünket zavarjon...

február 16. Bangkok/Thaiföld (eszti)

Egy viszonylag normális isdőben történő kelés után elhagyjuk a szállást, és elvisszük a pályaudvarhoz a csomagokat megörzésre. Már nagyon elszántak vagyunk a királyi palotát illetően, szóval első utunk oda. A tuk-tukozást sikerült még tovább fejleszteni. A rendszer a következő: ékszerüzlet fizet tuk-tuk sofőrnek, hogy vigyen vásárlót, mi bemegyünk, körbenézünk, pár perc múlva kijövünk, és utána ingyen fuvar a palotához. Juhéj!
Végül csak bejutunk a szent falak közé. Csak hosszú ruházatban lehet bemenni, így néhányunknak kölcsönözni kell megfelelő gúnyát. A belépő elég húzós, de ami bent van, az egyedülálló. 20-30 kisebb nagyobb épület, templom, szentély, mindegyik más, de pazarabbnál pazarabb kivitelezésben. Itt van az orzság legszentebb Buddha-szobra, egy apró (75cm) jáde szobrocska, ami köré egy elképesztő temolomot építettek. A helyleírást inkább nem is folytatom, majd mesélnek a képek (amint képesek leszünk csatolni őket :) - a szándék megvan)
2-3 óra bolyongás és ámuldozás után kijövünk, egy gyorsat kajálunk a palota előtti téren, aztán újra nyakunkba vesszük a várost. Elsétálunk egy tradícionális városrészbe. Tök jó csak így tekeregni, nézni, ahogy az emberek élik az életüket az utcán. Semmi nem steril, minden koszos, de minden élő. Séta tovább, végül eljutunk egy Arany Hegy nevű templomhoz, ahova fellépcsőzve gyönyörű a rálátás az egész városra, méltó búcsúzás a Bangkoktól. Kb 2 óra múlva, este 8-kor indul a buszunk le délre. Újra tuk-tuk. Azt hittük, az ingyen fuvar már tovább nem fejleszthető, de az ürge felajánlja, hogy ha elvihet minket 3 szabászhoz körbenézni, akkor ő fizet :)Erre már nincs időnk, de megadja a számát, mikor megtudja, hogy jövünk még Bangkokba. Azt mondja, egy nap alatt végig látogatunk 50 szabászt, és keresünk 1000 bath-ot (kb 5000ft). Juhéj! Már melónk is van!
Gyors kaja a busz előtt, aztán indulás vidékre. A busz maga elég puccos, légkondi, tv, de hamarosan előbújnak a csótányok, hogy el ne felejtsük, hol vagyunk. A 14 órás út javát sötétben tesszük meg, szóval nem sokat látunk a tájból. A sofőr pszichopata, köpköd, káromkodik, egy csajt majdnem ott hagy, úgy kell a busz elé állnia, de azért biztonságban elvezet minket Krabi-ig. Útközben majdnem megnézzük a Terminátor 4-et, de a készülék 5 perc múlva bekrepál, úgyhogy csak kómázunk. Délelőtt 10-re megérkezünk.