május 2. Kuala Lumpur/Malajzia - Szingapúr (eszti)

Reggel korán jön értünk a taxi (tomegkozlekedés nuku), pár szavas búcsú, koszonetmondás, aztán egy viszonylag olcsó út a belvárosba. A csomagokat leadjuk a pályaudvar megőrzőjébe, és miközben megtárgyaljuk első díványos élményünk pro és kontráit, elsétálunk a központi bazárba. A sok szép kézműves dolog kozott a Miki talál a Guinness-es soralátét gyűjteményébe néhány külonlegességet.


Ezt követően meglátogatjuk a nemzeti mecsetet. A grandiózus épület nem túl szép, de megéri a látogatást. Legfőképp azért, mert nem vagyunk muszlim sztenderdnek megfelelően oltozve, ezért kapunk két lenyűgöző lila palástot, amit kellőképpen szórakoztatónak találunk.

Miután a csillagok háborújából visszatérünk a Földre, a pályaudvar felé vesszük az irányt, mivel lassan indul a vonatunk. Vagyis csak gondoljuk, három órát csövezünk a vágánynál, mire beér a vonat. Ez azért sem jó hír, mert Szingapúrban vár minket következő „dívány-gazdánk”, és így legjobb esetben is hajnali 1 lesz, mire odaérünk.
A vonat szuper, de a világ leglassabb járata. A kb 300 km-es távolságot sikerül potom 10 óra alatt megtennie. Hajnali fél 3 van, mire becsongetunk soha nem látott vendéglátonk otthonába. Egy gyors hello, aztán még elhadarja a biztonsági kódokat, majd mind lefekszünk az egyterű kis garzonjában. Azért ez a bizalom egy új szintje...
Mi a padlóra kapunk szivacsokat. A garzonról még annyit kell tudni, hogy egy felhőkarcolóban van, és az egyik oldala üveg. Bámuljuk a kivilágított várost, ahogy elalszunk.