Ma hatkor kelünk. Izgatottan dugjuk ki a fejünketa sátorból és megnyugodva látjuk, hogy nem csak egy álom volt az esti látvány.
Tehetetlenül nézzük, ahogy egyiket a másik után tomi a szájába. Megpróbájuk elzavarni, de nem megy konnyen. Végül azonban a túlerő győz. Gyorsan osszeszedjuk a szemetet és elindulunk, most lefelé.
A keskeny osvényen 3 órába tellik, míg leérünk a tópartra.
Napsutésben érkezünk meg, fél óra ücsorgés és a táj szépsége feletti értetlenkedés után úgy dontünk, hogy amíg a csapat tobbi tagja ebédet főz, mi elmegyünk a kozeli hőforráshoz. Kozben beborul az ég, így még sejtelmesebb a hely. A forró vízesésnél és a gozolgő, természetes medencénél teljesen egyedül vagyunk.
A szemerkélő esőben agyon jól esik az 50-60 fokos víben pihenni. Ebédkor megint beindul a menetrendszerinti zivatar, ami ma egész nap kitart. Egy korül indulunk a mai emelkedőnek. Ez még a tegnapi napnál is keményebb. Sok helyen csak négykézláb tudunk felkaptatni. A keskeny úton való feljutást tovább nehezíti, hogy a lezuduló esővíz valóságos kis patakokban folyik mindenfelé. A 3 órás mászás végére bőrig ázva érkezünk meg a táborhelyre, amiből most nem sok látszik. Gyors sátorverés után megállapítjuk, hogy a táskában lévő cuccok sem jártak sokkal jobban. Én kicsit morgok, de igazi kalandoroknak érezzük magunkat, így az elemeknek kiszolgáltatva :).
A nap hátralévő felében a sátorba beszokó vízzel csatázunk, végül most is mi nyerünk. Túravezetőnk remek forró levest készít vacsorára. Éjjel még halljuk,ahogy a majmok civakodnak a kajamaradékért, kozben az eső kitartóan kopog a sátorfalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése