Nagyjából négy óra gyaloglás, mire felérünk a tetejére.
Sokáig beton út vezet, a végén jól kitaposott osvényt kovetünk. A kráter lenyűgoző.
Már messziről halljuk a kipréselődő gőz hangját, aztán megcsap a záptojás szag (kén). Felérve az idő már elég ramaty, de mi így is teljesen odáig vagyunk. A tetőn egy csomó résből csap fel a gőz, a lyukak korül élénk sárgára festve a koveket.
Néhány résben forrón bugyogó vizet látni. Él a hegy. Én még tuti elámuldoznék, de az idő egyre rosszabb, és Roselien se nagyon bírja a helyet, úgyhogy elindulunk lefelé. Útkozben szépen elázunk, tisztára mint mikor Írországban kirándultunk :)
A hegy oldalában van egy kis falu, ahol a hegyből feltorő forró vízhez furdőt építettek. Mivel teljesen kihalt a hely, fürdőruhában megyünk be a medencébe. Ezt kb 2 perc múlva nagyon megbánjuk, amikor két iskolásokkal teli busz áll meg a fürdő előtt, és vagy negyven gyerek lepi el a helyet. A lányok egyáltalán nem, a fiúk ruhában fürdenek. Nekik a mi fürdőruhánk olyan, mintha meztelenül fürdenénk, és ennek megfelelően is bámulnak minket. A Miki végül kiment egy torülkozovel. Gyors oltozés, aztán indulás. Amikor előveszem a fényképezőgépet egy búcsúkép erejéig, mind beugranak egy medencébe :)
Otthon aztán gyors hideg vizes, vízborogatásos fürdés, és kaja. A vacsinál találkozunk egy ausztrál párral, akik a National Geographic-nak és más asztrál utazási magazinnak adják el a munkáikat. A nő ír, a férje fotózik. Nagyon jót beszélgetünk velük, kapunk néhány jó tippet Nepálra, aztán egy nagyon jót alszunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése