Az oroszlán városa. A legenda szerint egyszer régen, egy biológiából nem túl erős herceg erre járva valamilyen helyi állatot oroszlánnak nézett, azóta így hívják a helyet (azért az aranyszarvas jobb sztori). Az itt élő 5 millió ember igazi nyugatias, pörgős életet él, kedvenc időtöltésük a vásárlás, és az ismeretlennek való koszonés még a lépcsőházban sem divat (mint otthon a lakótelepen).
Reggelizés közben nézzük, hogy épül a város, ami tuti az építészek álma. Daruk tucatjai mindenfelé. Olyan, mint valami játék, aminek a célja, hogy minél futurisztikusabb és csillogóbb épületeket építsenek.
Óriási a felhozatal. Van amelyik úgy néz ki, mintha csavarodna, dőlne, van amelyik egyszerűen csak egy 200 méter magas tükör. Nekünk az a 100 méteres felhőkarcoló hármas tetszett a leginkább, amelyiknek a tetejét egy tengerjáró hajó alak ékesíti.
A funkciót tekintve az épületek nem már nem annyira impozánsak. Legtöbbjük irodaházként vagy bevásárló központként működik, az utóbbiak egyébként teljesen behálózzák a várost. Úgy néz ki, hogy a kortárs építészetnek itt a vásárlás ad teret. Első utunk persze a vásárlónegyedébe vezet. A helyi Váci utca elég kemény, mintha valami tesco-sci-fiben lennénk. Minden épület valamilyen különleges szemkáprásztató megoldással próbálja becsalogatni a járókelőket. Tükrök, neonok, csillogó feliratok minden méretben és mennyiségben, még a kuala lumpur-i kínálatot is magasan felülmúlja. A plakátokon nagyon boldog európai fazonok, vagy náluk is fehérebb bőrű ázsiaiak plasztik mosolya biztatja a járókelőt: gyere, te is ezt az érzést keresed, hát akkor vegyél valami nagyondrágát :). Nem ritka a 8-10 emeletes hely, van, ahol egy egész emeleten csak olyan órákat árulnak, ameilykek annyiba kerülnek, mint otthon egy lakás (hánynom kell:)). Ezen a környéken biztosan nem érvényesül a mértékletesség és az ázsiai bölcsesség. Be kell vallanom, hogy mindezek ellenére nagy élmény ez az alternatív univerzum. Pár óra nézelődés után szédülve átsétálunk egy parkba. Útközben a hírhedt tiltó táblák fotózásával nagyon jól szórakozunk. íme egy kis ízelítő:
- rágógumi (amit nem csak, hogy nem árulnak az országban, de bevinni sem lehet), szemét eldobása, piroson, vagy nem zebrán való átkelés 500 $
- tiltott helyen való dohányzás, evés, duridán gyümölcs (nagyon büdös) evése, gordeszkázás, bickilizés 1000 $, gáz és nyílt láng használata 5000 $
A lázadó ifjúságnak nincs nehéz dolga áthágni valamilyen szabályt. A játékot megnehezíti, hogy csak civil ruhás rendőrök vannak :). Persze mi is csintalankodunk, bár állítólag a hülye turistákat pozitív diszkriminációban részesítik.
A fenti tiltásoknak megfelelelően teljes a tisztaság, a rend. Fegyelem van mindenütt, az itt eltoltott 6 nap alatt egy hangos szót sem hallottunk. Kicsit fura is volt. Mindössze pár kivétel akadt. Az egyik az indiai negyedben található rózsaszín utca, ahol a prostituáltak (az egész országban ebben az egy utcában vannak, ne is kérdezzétek, mi, hogyan kerültünk oda:)) nyitott lépcsőházakban csücsülnek tizesével. Az utcáról csak, akkor látod őket, amikor elsétálsz a nyitott ajtó mellett. Érdekes, hogy leginkább a már Thaifoldon látott fiú-lányok csücsülnek itt. A másik a szórakozó negyed közepén található folyóparton és a hídon való buli előtti alapozás. Az utóbbiba mi is lelkesen bekapcsolódtunk, ugyanis a díványon alvók (CS) segítségével megismerkedtünk pár emberrel. Belekóstoltunk az éjszakai életbe is. Konklúzió: öregszünk, már három fele hazamegyünk. Még egy jó kis kivételre akadunk, szerintem minden város egyik legérdekesebb helyére, a bolhapiacra is eltévedünk. Jó látni ahogy a múlt és jelen, a használt és az új megférnek egymással a felhőkarcolók árnyékában.
Másnap elmegyünk egy szállómúzeumba, ami meglepően jó, mint maga a szálloda, amolyan Aghata Cristie stílusú hely. Egy helyi báros itt találta fel a világhíres gin alapú Singapore sling nevű koktélt a harmincas években. Mi még soha sem hallottunk róla, de felkelti az érdeklődésünket. A bárpult körül kódorogva próbálunk rájönni, mennyibe is kerülhet. Végül úgy döntünk, nem járunk az új rejtély végére. Most első alakommal érzem, hogy valami jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan mulasztás történt :).
Sok időt töltünk a szállásunkon. Itt is érvényes a szigor dohányozni mindenhol tilos, még a saját lakásodban is... hmmmm. A 30 emeletes épületegyüttes full extrás, van itt medence, biliárd, kondi terem, még mini golf is akad. Szállásadónk, a japán Kuni egyébként legendás hírnévnek örvend CS-es berkekben. Ugyanis kb. 400 embert szállásolt el eddig, van amikor hatod magával alszik egy szobában. Majdnem minden vendégül lát valakit a pecóban, ami max 40 m². Plusz eddig 96 országban járt, ami már magában is tiszteletre méltó tény. Külonos figura, megérkezésünk után megadja a zár kombinációt, hogy jöhessünk mehessünk kedvünkre. Mindezek ellenére az első este igazi zavart beszélgetéssel telik hosszú szünetekkel és porhármarkolós teaszürcsoléssel. A második este már rutinosabban sörrel próbálkozunk és nem is eredménytelenül:).
Harmadnap elmegyünk a helyi nemzeti parkba, de olyan eső állja utunkat, hogy csak fedél alá (bevásárló kp) menekülve éljük túl. 2 órával később már majmoktól körülvéve bandukolunk a zsebdzsungelban.
Délután a helyi plázában megnézzük az Ip Man második részét, ami szinte nézhetetlenül rosszra sikeredett. A film egyetlen pozitívuma, hogy találkozunk a hollywood-i mozik fordított sztereotípiájával. Az angolok bűn rosszak, kegyetlenek és erkolcstelenek, és csak a bátor, varázslatosan erős, de szerény kínai harcművészek állhatják útjukat...
Negyedik nap leginkább pihenünk, a házigazdánk szuper útikönyveit olvassuk. Esztinek még mindig nem néz ki túl jól a lábujja, én pedig a 40 fok és a légkondi meccs veszteseként jó alaposan megfázom. Gondoljuk, itt az alkalom, hogy a kulináris élvezeteknek hódoló Kuninak megmutassuk milyen is a magyar konyha. Persze gulyás a menü. Kedvünket még a nyomorult kis elektromos tűzhely sem veszi el, 8-9 óra és ripsz-ropsz meg is van a kaja. A projekt azonban megéri a várakozást, az íze zseni és a megérkező új vendégekkel kiegészülve otosben vacsorázunk, beszélgetünk, majd éjfél felé mind lefekszünk.
Úgy döntünk, hogy a legjobb, ha a tiszta és angolul jól beszélő országban megnézetjük az Eszti lábát. Eredmény őt napos antibiotikum kúra és kenőcs. A dokitól pár ajtónyira van a rendelője annak a fogásznak, aki másodállásként egy segélyszervetetet vezet és, akiről mi egy kedves ismeretlen-ismerős révén tudunk. Pár nappal korábban a buszpályudvaron megkérdeztünk valakit, hogy merre is tovább. Pár perc múlva már arról mesélt, hogy éppen Malajziába indul egy faluba segíteni. Megtudtuk, hogy szociális munkásként dolgozik, mint szervező. Elmesélte, hogy kinek dolgozik, mivel foglalkoznak és, hogy nem messze a városban van az itteni székhelyük. Nekünk sem kellett több, szorgosan jegyzetelünk és elhatározzuk, hogy megnézzük magunknak a helyet. Szóval pár perccel az orvosi ellátás után már arról beszélgetünk, hogy hol és mit tudnánk esetleg segíteni. Megállapítjuk, hogy a legjobb lenne Nepál vagy India, ahol falvakban taníthatnánk és a kozosségben is segíthetnénk. Mivel pontosan nem tudjuk, hogy mikor érkezünk meg az országokba email címet és jókívánságokat cserélve tovább indulunk. Mindannyian azt reméljük, hogy a dolognak lesz folytatása.
Délután kimegyünk a kikötőbe, hajóra szállunk és elindulunk Indonéziába. Csak a hajón jut eszünkbe, hogy egy napja lejárt a vízumunk. Nincs mit tenni, abban reménykedünk, hogy nem veszik észre és így nem kell kifizetni belépéskor az illetéket, ami csak harminc napig érvényes és az nekünk nem elég. Szerencsénk van, mosoly és pecsét után megkonnybbülve átlépjük a határt. Az első benyomás vegyes, taxisok hada lep el minket és mindegyik üvoltve bizonygatja, hogy nekünk vele éri meg a legobban elmenni. Rajtuk kívül semmi infó, angol nyelv nulla, az útikonyvunk, pedig egy mukkot sem a helyről. Az utcára lépve mindenki minket bámúl és szólongat. Valmi mégis más mint az eddigi országokban. Nem olyan barátságos a hely, kicsit ’nyóckeresek’ a figurák és az egész város. Egy óra múlva bemenekülünk a konyék egyelen szállodájába. Indonázia-magyar túristák:1-0.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése