Reggel korán, fél otkor csorog az ébresztő. Fáradtan ugyanakkor izgatottan pakolunk be az elottünk álló három napra. Otkor megjon értünk Abdu az occsével. Autóba ülünk, majd két óra kocsikázás után megérkezünk a nemzeti parkba, ahol egy gyors reggeli és a belépők megvétele után(túristák csak vezető kíséretében juthatnak be )máris az osvényen gyaloglunk felfelé.
Időkozben kiegészülünk még egy hordárral, így osszesen oten vágunk neki a hegynek . Kozben megtudjuk, hogy a vulkán aktivitása miatt a nemzeti park másfél évig zárva volt, és csak múlt hónapban nyitották újra.
Az első nap 8 órát teszünk meg hegymenetben, a terep és a tempó is elég kemény, de nagyon jól esik a fizikális kihívás. Délben elered az eső és két órán át szakad rendületlenül. Szerencsére mi éppen ebédszünetet tartunk. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a vezetőnk és hordáraink főznek, amikor megpróbálunk mi is csinálni valamit, nagyon kedvesen, de határozottan tudtunkra hozzák, hogy ez errefelé nem divat.
Ez egyébként szinte minden tevékenységre igaz a túra alatt. Egyszer azért sikerül a saját sátrunkat felverni, igaz akkor is csak a hatalmas zuhé miatt. Eleinte kicsit furán is érezzük emiatt magunkat, de a 3. nap már hálásak vagyunk nekik :). Lelki boldogságunk érdekében 1 szem hátizsákunkat felváltva visszük az Esztivel, míg hordárunk egymaga egy bambuszrúdon hoz kb.40 kilót egy szál rovidgatyában és a létező leggagyibb strandpapuzsban.
Felszerelésének legprofibb eleme a mosolya, ami mindvégig velünk jon. Később más, supermani képeségeit is megfigyelhetjük. Rózsegyüjtéshez egyszerűen leveszi a papucsát és a lábával szedi fel a fadarabokat, mikozben a nehéz bambuszrudat a vállán egyensúlyozza.
Szinte egész nap a dzsungelben bandukolunk. Úgy ot óra korül elkezd ritkulni a novényzet, és szépen lassan bekirándulunk a felhők kozé, így csak az utolsó fél órában vállik gyanussá, hogy valami rendkívüli élményben lesz részünk.
Naplementekor érkezünk meg első szálláshelyünkre. A majdnem 3000 m lévő hegyormon állva a látvány tobb, mint lenyűgoző. Elottünk a Rinjani csúcsát és az alatta elterülő tavat látjuk, aminek a kozepén egy kisebb vulkán nőtt ki, melyből időnként fust gomolyog. A hátunk mogott a lemenő nap fényében fürdik a tenger, néhány kisebb sziget és Bali.
A szépség nemcsak leírhatatlan, de felfoghatatlan is. Hosszú ideig nézzük, szinte mozdulatlanul a tájat(ha a nap nem megy le szerintem még most is ott állunk). Vacsora után a sátorban maradunk, ami nem csak a fáradságnak, de a meglepő hidegnek is koszonhető. Az utóbbi miatt az éjjel felét átvirasztjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése