A kényelmes ágy és a légkondi megteszi a hatását, olyan jót alszunk, hogy tyűha. A csodapalotával csak annyi a gond, hogy tomegkozlekedéssel megkozelíthetetlen, és házigazdánk nem tori túlságosan a fejét, hogy vajon látnánk-e még valamit Kuala Lumpurból. Annyit sikerül összeszervezni, hogy eldob minket a vasútállomásra, hogy megvegyük másnapra Szingapúrba a jegyeket, de két óra múlva már taxival kell visszasietnünk, hogy a családdal együtt átmenjünk a saját házukba.
Ez a lak kettővel szerényebb, de így is kiérdemli a nagypolgári címet. A gond viszont ugyanaz: még csak délután van, mi viszont egy külvárosi lakóparkban. Házigazdánk rátapadva a videójátékára, mi csak téblábolunk. Kis séta, kis beszélgetés, kis vacsi, aztán berakja nekünk az „Ip man” című hong-kong-i verekedős filmet, és elpályázik. Kicsit furin érezzük magunkat, aztán lefekszünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése