május 11. Pekanbaru/Indonézia (eszti)

Magunkat megacélozva már kettővel könnyebben birkózunk meg a hellyel. Gondolkodom, hogy mi az, ami nehézzé teszi az egészet. Igaz, hogy nem ilyen intenzitással, de eddig is előfordult már, hogy a figyelem középpontjában voltunk. Aztán sikerül megfogalmaznom. Eddig a koszongetéshez mindig félénk mosoly társult. Az itteni kiabálás viszont a mi fülünknek nem kedves közeledés. A hangnemben van valami éles, provokáló, heccelő, amivel én nem nagyon tudok mit kezdeni, főleg mert nem igazán értem az üzenetet. Mindenesetre ma már sokkal jobban ki tudom kapcsolni, úgyhogy viszonylag normálisan el tudjuk intézni a városban, amit el kell.
Látványosság, érdekesség nincs, úgyhogy délután nekiindulunk, hogy tovább utazzunk északnak.

Kis busz-taxi a buszpályaudvarra, aztán egy újabb csata. Amint megérkezünk, jegyárusok hada lep el minket, egy percet sem adva, hogy kitaláljuk, egyáltalán hova is akarunk menni. Ami pedig teljesen új, hogy egymás ellen dolgoznak. Amikor olyan célállomást mondunk, ahova az ő társaságuk nem megy, akkor azt hazudják, hogy oda ma már nem megy busz stb. Kis idő és sok türelem segítségével azért találunk egy nekünk megfelelő járatot. Abban a pillanatban, hogy nem az illető társaságát választottad, már nem beszélnek angolul, ha segítséget kérsz. A megállapított ár a buszra szállva már nem annyi, tovább megy a kamuzás, nem egy nagy élmény. A busz is csupa mocsok, de az ülések okésak, és még a „felcsalt” ár is igen olcsó, úgyhogy kimerülve, de hátradőlünk.
A kb 13 órás út elég kemény. Egyrészt a sofőr úgy vezet, hogy én frankón két esélyesnek érzem, hogy odaérünk-e. Az ablakon mintha valami gyorsított felvételt néznék, tiszta őrület. A másik, hogy egész éjjel elképesztő hangerővel bomboltetik az amúgyis elképesztő hangerővel bombolő indonéz pop énekesek színe-javát. Hajnali 3-kor szinte mindenki alszik/aludna, közben meg mintha rock koncerten lennénk. Semmi értelme. Mi csak csendben rohogünk, az egész annyira bizarr. Én persze azért még így is alszom valamennyit, a Mikinek nincs ilyen szerecséje.