március 17. Chiang Mai/Thaifold (eszti)

Miután osszekapjuk magunkat az előző esti heje-huja után, újra találkozunk az angoljainkkal, hogy együtt reggelizzünk. Úgy néz ki, őket jobban megviselte a mulatság, úgyhogy kaja után vissza is vonulnak a szobájukba. Mi is tartunk gy kis sziesztát, aztán mégegyszer nekiindulunk a városnak.
Most egy gyogyorű templomba látogatunk el. A fiatal szerzetesek épp imádkoznak, leülünk mogéjük, és hallgatjuk egy ideig a kántálást. A tinédzsereket nem koti le teljesen az ima, kozben egymást piszkálják, próbálnak egy kutyát becsalni a templomba. Jó nézni őket. Egy másik épületen azt hirdeti a tábla, hogy ott lehet beszélgetni a szerzetesekkel vallásról, a mindennapjaikról. Sajnos az ajtók zárva vannak.
A szobánk előtti kis teraszon ülünk ossze az angol párral, hogy utsó kozos esténket eltoltsük. Kicsit mindenki fáradt, de azért jó hangulatban nézegetjük végig egymás fényképeit. Persze a kártya is előkerül, és a tőlük tanult játékban Magyarország elnyeri a „shithead” címet.