Első megálló egy éppen említésre méltó pillangó és orchidea-farm. Innen már tényleg az erdőbe visz a kocsi. Az egy órás úton, a platón ülve jót beszélgetünk új ismerőseinkkel, már a kötelező koroknél kiderül, hogy szerencsénk van velük. Olyan nyitottak és érdeklődőek, mintha tegnap indultak volna útnak.
Egyszer csak megáll a kocsi, túra vezetőnk, egy fiatal thai srác (akinek a nevét senki sem érti), int, hogy eljött az ideje a gyaloglásnak.
Az öt-hat órás túrázás alatt utunk patakokon, rízsfoldeken, hegygerinceken és bambuszerdőkon keresztül vezet-zseniális! Késő délután érkezünk meg az elefánt táborba, egy dombokkal határolt völgybe. A szállásukat látjuk meg először, egy, a domb oldalába épített 3falú bambusz ház, a kilátás öt csillagos.
Lemegyünk, hogy megmártózzunk a szántóföldon kiásott 5×10 méteres medencében. Tervünkkel nem vagyunk egyedül, a tábor állandó lakója, Lani, az elefánt is készülődik a pancsolásra.
Gondozója int, hogy moshatnánk a hátát(az elefántét:)).Kicsit zavartan topogunk, de két perc múlva már nagyon megy a kézi elefánt-mosás.
Utána az Esztivel még elvisznek minket 1 órás elefánt sétára. Nagy élmény egy 6 tonnás állatnak a hátán ülni, akárhová teszed a lábad, mindenhol ott van, igaz szegény párának nem volt sok kedve sétálni, így időről-időre megállt pihenni, de nekünk ez is tetszett!
logspot.com/_Dw9wFritRi4/S7SB04OHS4I/AAAAAAAACzo/tRiWca2E2N4/s1600/P1010131.JPG">
Este beszélgetés, kártyázás, a háttérben Lani majszolja a kukoricafoldet:).
Este 10 körül felmegyünk aludni, találunk egy fejnélküli kígyót, amit hangyák lepnek be. Felejtésképpen nézzük egy kicsit a csillagokat, majd magunkra huzzúk a takarót és a baldachint.
Másnap reggel a csapat másik fele elefántol, majd egy jó reggeli, és újra úton vagyunk. Ma elöszor kis vízesések mellett megyünk, ahol meg is állunk. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek: fürdünk, ugrálunk, még csúszdázunk is.
Érdekes, hogy milyen gyorsan el lehet szokni a hangoskodástól (még nekem is). Túránk során ma délután találkozunk az első túristákkal. Fürdőzés után a csapat szárad és ki félig, ki teljesen alszik, amikor megjelenik egy 20 fős, kiabáló társaság. Nem is értjük, hogy mi történik, gyorsan magunkra kapkodjuk a ruháinkat és sipirc tovább. A nap további részét hegymenetben töltjük kitartó kobór kutyák társaságában. A látvány szépségét csak a helyiek gazdálkodásának nyomai árnyékolják be. Errefelé ugyanis a talaj termékenységéről annak felégetésével gondoskodnak. Mivel az utóbbi időben túránk célállomásánál, a hegyi törzseknél megugrott a népesség száma, így egyre nagyobb területet veszít emiatt az erdő. Délután 5 körül ékezünk meg a hegy oldalába-tetejére épített bambuszházakból álló faluba.
Sajnos ez minden pozitív, amit el lehet mondani róla. A helyiek nyugati ruhákat viselnek, robogókkal közlekednek és nem sok érdeklődést mutatnak irántunk, szállásunk felé tartva a szanaszét heverő szemetet pásztázzuk. A ház maga nagyon jó, amolyan all in: veranda tűzrakóhellyel, konyha, kis közösszoba és egy bazi hálószoba, ahol egy tucat ember is elférne. Senkinek nincs kedve visszamenni a faluba, így közösen főzzük a vacsit.
Este tűz mellett beszélgetünk az élet nagy dolgairól. A körkérdések között felmerül, hogy kinek mit jelent, és hogy állna össze a tökéletes nap. Majd újra takaró és baldachin.
Reggel a kakasok és tehenek koncertjére kelünk, ami már reggel ötkor elkezdődik.
A reggeli kávé, tea, pirítós, vaj és egy egészen valószínűtlenül világító lekvár (éljenek a mesterséges színezékek)után két óra hegyről le. Útkozben a falu mellett látunk egy pirosra festett bambuszokkal körülvett földkupacot, amiről megtudjuk, hogy egy sír, korülötte az elhunyt tárgyai. Az erdő itt is meseszép.
Egy pihenőnél tartunk csúzliversenyt is, amit kissé infantilis túravezetőnk nyer. A jelzőt azzal érdemli ki, hogy minden útjába eső növényre ráhúz sétabotjával, illetve néha bogarak szárnyát is tépdesi(az utóbbiról próbáljuk leszoktatni), továbbá hegyre fel 20 percenként meg kell állnia pihenni, amit azzal kompenzál, hogy lefelé egyszerűen elszalad tőlünk!
Leérünk egy völgybe, ahol várnak a gumicsónakok - rafting! A víz nem túl magas , így nagyon bátran indulunk neki az egy órás evezésnek, ami borulás nélkül ér véget. A folyamatosan minket fröcskolő kormányos fiúnak kellőképpen megköszönjük az aszisztálást:)! Még mindig a szeméből törli a vizet amikor mi, bambusztutajokon állva csorgunk tovább. Valaki még fotóz is minket. 15 perc múlva érünk partot, ahol már keretezve vár minket az előhívott kép. A visszaúton megállunk egy Tigris Királyság nevű helyen, ahol kis és nagy tigriseknek szabadon mászkálnak, te meg bemehetsz simogatni őket. Pénztárcánk persze nekünk ezt nem teszi lehetővé, így mi csak kívülről nézelődünk, de így is elképesztő a látvány, ahogy kifejlett tigrisek, mint kiscicák játszadoznak!
Chiang Maiba visszatérve már együtt keresünk szállást angol barátaikkal (akikkel olyan jóba lettünk, hogy áttetettük a buszjegyünket is, hogy még egy napot együtt töltsünk). Este elmegyünk vacsorázni és meginni egy-két sort. Persze két óra múlva már a téren iszunk a thai rumot és kólát(aki ismeri, tudja, hogy mire képes) és a helyiekkel huszonegyezünk! A torténet vége az lett, hogy reggel négyig mulatunk! A jótékony feledésre nincs esély, másnap az este készült képek illúziót nem hagyva tárják fel a valóságot :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése