március 10-13. Chiang Mai/Thaiföld (eszti)

A szállás kereséssel most sincs gond, tök jó kis szoba, saját erkély-félével a város szívében, 700 Ft/fő. Lecuccolás, frissítő zuhany, városfelfedezés.
Chiang Mai, Észak-Thaiföld regionális fővárosa. 400 ezren laknak itt, de ebből semmit sem érezni a régi belvárosban. Tök nyugis, színes, nagyon szimpi hely, lassan tölti fel megtépázott energiáinkat. Sok a túrista, és sok nekik/nekünk szánt szolgáltatás is, de valahogy sokkal emberibb módon, mint mondjuk Bangkokban. Nem kiabálnak rád 20 másodpercenként, hogy tuk-tuk, taxi stb. A túristák is sokkal szimpatikusabbnak tűnnek első ránézésre. Ők is felvették a hely lassú ritmusát.
Ezt a három napot tulajdonképpen a város felfedezésével töltjük. Megnézünk néhány templomot, egy múzeumot, belefutunk egy fotókiállításba a hegyi törzsekről (www.tribalmusicasia.com), a piacokon megpróbáljuk pótolni, aminek lába kelt. (Soha nem gondoltam volna, hogy nem kapok a méretemben meltartót, mert mind kicsi - yipiii :) )
Ezen felül elkezdjük szervezni a továbbiakat. Találtunk egy három napos túrát, amin részt szeretnénk venni. Jó pár órás napi gyaloglás a dzsungelben, helyi törzsekkel és elefántokkal való ismerkedés, bambusz rafting :) Meglátjuk milyen lesz.
Ezen kívül találtunk egy falut, egész fönt az északi határnál, akik félnomád életmódot folytatnak, és fogadnak vendégeket. Velük lakhatsz, ehetsz, részt vehetsz a falu életében, és közben olyan dolgokat tanulhatsz, mint hangszerkészítés, főzés, meditáció, masszázs. A falu sámánjánál is lehet időpontot kérni konzultációra :) Nagyon érdekesen hangzik, jó lenne, ha összejönne.
Ezek a falvak lakóit "dombok törzseinek" vagy "hegyi embereknek" hívják. Javarészt Tibetből vándoroltak ide pár száz éve, és évezredek óta szinte ugyanúgy élnek. Mindegyik törzsnek megvan a saját nyelve, vallása, öltözködése, kultúrája. A jelenlegi országhatárok nem sok jelentőséggel bírnak számukra, ugyanazok a törzsek élnek Burmában és Laoszban is, mint itt. Egyik nyelvnek sincsen írásos formája, így a zenének nagyon nagy szerepe van az életükben. A dalokon keresztül őrzik meg történetüket, történelmüket, a falu összegyűjtött bölcsességeit.
Reméljük, hogy minél többet megtapasztalhatunk ebből!
Ja, tegnap este újabb esélyt adtunk a bulizásnak. A beszélgetésbe, kártyázásba, iszogatásba mondjuk úgy belemerültünk, hogy 1 óra után indultunk neki. A szórakozóhely sajnos megint kiábrándított minket. (Öregszünk?)A zene elég gáz volt, de az még csak hagyján. Fehér férfiak és helyi nők húspiacán találtuk magunkat. Milyen szar lehet ezt a helyi fiúknak nézni, ahogy a thai lányok dörgölőznek a túristákhoz! A negyven éves korkülönbséget legyőzi a pénztárca vastagsága :(
A bulink még mindig várat magára :)