Két óra alvás után kelünk, a többieknek gyors pakolás, aztán együtt megyünk le a tengerpartra, ahonnan a csónakjuk indul. Ők Malajziának veszik az irányt, mi még maradunk. Nagyon nehéz az elválás. Egyfelől együtt töltöttünk két elképesztő hetet, ehhez még hozzájön a tudat, hogy legalább egy évig nem látjuk egymást, amihez hozzájön még a tudat, hogy jövőre mi Magyarországra megyünk haza, míg a többiek maradnak Dublinban, sőt, távolabbi országokról is szó esett, mint esetleges lakóhelyük. Szóval ez a búcsú több évi együttlakásnak is a végét jelenti. Zsuzsi mondja: „na, ilyen helyen se búcsúztunk még”, és tényleg van valami valószínűtlen abban, ahogy ezen a csodaszép helyen eltávolodnak a csónakkal.
A nap további részében eléggé kivagyok, olyan üres ez az egész hely a sok bandázás után. Végül úgy döntünk, hogy mi is elhagyjuk a szigetet, és újra nekivágunk Thaiföldnek. Este még sétálunk egyet, aztán elrakjuk magunkat holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése