Este elmegyünk megnézni egy igazi bolliwood-i műalkotást a moziba. Bolliwood névvel India filmiparát illetik, ami sok tekintetben (pl gyártott filmek és nézők számában) magamogott hagyja Hollywoodot. És, hát aki akár pár percet is látott egy ilyen moziból, az tudja, hogy „külon állatfaj”. A brazil szappanoperák szereplőinek mimikája macskajancsi az indiai sztárokéhoz képest.
Még a legvadabb bűnozők is negyed óránként dalra fakadnak a vásznon, és 100 táncos előtt ropnak egyet (más túristáktól hallottuk, hogy néha a nézőkozonség is csatlakozik), mielőtt folytatnák az oldokléshez. A mi filmünk esetében tanító bácsi hősünk egy marha lábszárcsontból roktonzott nuncsákóval vert ripityára egy egész horda rossz embert. A kozonség a nagy sztárok megjelenését a filmben tapsviharral és füttykoncerttel fogadja, amihez mi is lelkesen csatlakozunk. Noha nincs felírat, a bonyolultságában a „Julia Roberts-filmektől” jócskán elmaradó torténetet azért sikerül kovetnünk. Szakadunk a rohogéstől, aztán meg kell állapítanunk, hogy az amerikai szuperprodukciók sincsenek semmivel se kozelebb a valósághoz, és talán csak azért találjuk kevésbé viccesnek, mert már jobban hozzászoktunk azokhoz a rohejes sztereotipiákhoz. A szomszéd tartomány egyébként (ahol a filmek jelentős része készül) évtizedek óta filmcsillagokból választja vezető politikusait :)
22-én délelőtt még egy fűszerboltban bespájzolunk otthonra a legkülonfélébb magvakból, porokból és keverékekből, és egy-egy szakácskonyvvel is ellátjuk magunkat, annak reményében, hogy otthon is elő tudunk majd csalogatni valamit abból az ízorgiából, amit itt nap-nap után az asztalunkra tesznek. Zoli vállalja a szállítást.
És hát, elérkezik az idő. Az utsó ebédnél kicsit veregetjük egymás vállát, hogy ilyen szuperül telt együtt ez a másfél hónap. Sikerült gyakorlatilag konfliktus nélkül levezényelni a kalandokat annak ellenére, hogy 6 hétig éjjel-nappal együtt voltunk, és India azért nem mindig a legstresszmentesebb hely :) Kettőkor aztán integetünk a reptér felé „száguldó” riksa után...
Nagyon koszonjuk, hogy velünk tartottál, Zoli bácsi! Sikerült a filozófus és az infantilis énünket is jól megbolygatni! Hála érte :)
Mi meg, újra ketten :) Sétálgatunk Kochiban, fotózgatunk, próbáljuk pótolni a gigászi elmaradásainkat az emailek és a blog terén és sokat henyélünk.
Asszem jól „befiúsodtam” a kisebbségi heteim alatt, itt az ideje, hogy megtaláljam azt a kevés nőt, ami belémszorult, és romantikázzak egyet a férjemmel :))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése