januar 10-12. Kochi/India (eszti)

Most már India déli csücskében vagyunk, igazi trópusi vidék. Pálmafák, banán, kókusz, és óriás hőség. Kerala tartomány igen érdekes fekvésű. 500 km hosszú tengerpartjával párhuzamosan édes és kevert vizű folyók, csatornák, tavak rendszere szovi át a szárazfoldet. Majd a fél tartományon át lehet haladni csónakkal. A szigeteken sokszor csak egy maréknyi család él, vásárolni,iskolába, orvoshoz kenukkal jutnak el. E „vizi világ” legjelentősebb városa Kochi, amely maga is tobb szigetből áll. A komp 11 forintért visz át az új városrészből a régibe :)
Itt (ismét) mintha megállt volna az idő. Egy teljes napot azzal toltünk, hogy a kis utcákon bolyongunk, nézzük a lakókat, amint sütogetnek, adnak-vesznek, gombfoci szerű játékkal játszanak, élik mindennapi életüket.





Keralát India fűszeres dobozának is nevezik. A domboldalakon fűszernovények elképesztő széles választéka nő, amely a tartomány fő export cikke. Apró kis uzletek százai értékesítik itt kis- és ipari mennyiségben a curry-t, borsot, fahéjat, vaníliát, szegfűszeget, mustármagot, csilit és még sorolhatnám.
A tengerparton gigantikus halászhálók ritkítják a víz óvatlan lakóit. Itt is széles a választék: tarisznyarákok, tonhalak, poroly cápák, tintahalak, lepényhalak és sok olyan teremtmény, amit nem ismerünk. Biztos azért is, mert lassan fél éve, hogy nem eszünk húst, de inkább mészárlást mint sem ínycsiklandó bőségtálat lát a szemünk. Ettől függetlenül jó darabig nézzük, ahogy a helyiek kiabálva licitálnak az épp kifogott halóriásokra.


Ittlétünk alatt tobbszor ellátogatunk fesztiválokra, amiben Kochi igen csak bővelkedik. Csak januárban van három 5-7 napos unnepsorozat. Színes a program: dobosok, fúvósok, feldíszített elefántok hada, este jelmezes táncelőadások.




Jó érzés, hogy nem vált csupán túrista látványosságá a dolog, az indiaiak száma jóval túlszárnyalja a máshonnan érkezőkét. A város vallásbeli megoszlás egyébként legalább ennyire színes. Sarki hindu szentélyek, hófehér katolikus templomok, híres zsinagóga és számtalan mecset tanusítja ezt.

Mindehhez ráadásul érezhető tolerancia párosul. Ahhoz képest, hogy a szinte teljesen hindu északon milyen erős a fegyveres katonai jelenét, itt még egy aprócska rendőrocskét sem látunk.
A harmadik napot az előre befizetet egésznapos, csoportos hajókázással toltjük. Gyonyorű a kornyezet, nagyon érdekes a vidék. Szűk csatornák és óriás nyitott terek váltogatják egymást, apró pálmafákkal borított szigetek és banán ligetek kozott suhan tradicionálus csónakunk.






A kókuszdió számunkra ismert, már így is igen széles felhasználási repertoárja tovább bővül. Két nő megmutatja nekünk, hogy a dióról leszedett „hajat” miként lehet kotéllé sodorni. Olyan elképesztő ügyességgel mozog a kezük, hogy alig hiszünk a szemünknek.

Sajnos az élmény értkéből levesz, hogy a túravezető bácsi kissé pénzéhes, ráadásul úgy beszél velünk, mintha óvisok lennénk. Számomra ismét bebizonyosodik, hogy ha csak teheted, szervezd magad: tobbet és igazibbat látsz, ráadásul a toredékébe kerül. Azért mondanom se kell, hogy egész jól szórakozunk az óvóbácsi próbálkozásain , és jó kis napot toltünk el.

Ja, es meg van a hazajegyunk: marcius 19 :)))))