2011. január 24.

januar 13-16. Kumily/India (miki)

Kochi-tól átmenetileg búcsúzunk, és kivételesen kerülő útvonalat választva indulunk el új célunk, Kumily felé. A pályudvaron hagyjuk csomagunk nagyrészét, és vonattal lemegyünk Alleppey-ba. Onnan helyi hajójárattal fedezzük fel a keralai vízhálózatot. A három órás út alatt kis csatornákon és nagyterületű vízfelületeken át csobog fahajónk. Az apró megállókban utasok fel és leszállnak, kalauzunk jegyeket oszt, csilingel, majd az út vége felé sok utasához hasonlóan ő is elbóbiskol. A lassan haladó hajóból jól látni, hogyan élik a helyiek a vízen, és a szárazon mindenapjaikat.





A verandán üldogélő vagy utcán sétáló emberek vidáman integetnek a hajó utasainak, mintha ez valami látványosság volna, és nem ezredszerre látnák, ahogy túristák fotózzák őket. A vízben térdig álló nők mossák ruháikat, csónakokban halászok, fuvarosok eveznek dolgukra. Sok nagy, bambusz és nád borítású túristákat szállító lakóhajóval találkozunk. Kicsit irígykedve nézem, hogy a 24 órás út során mindenféle foldi jóval kényeztetik tehetősebb utitársainkat. Késő délután ér véget vizi kalandunk, amikor átszállunk egy félig nyitott távolsági buszra.

A buszsofőr az átlagosnál is gyorsabban és kiszámíthatatlanabbul vezet. Az egyik megállónál neki is megy egy másik busznak. Igaz, őt ez nem nagyon zavarja. Menne is tovább, de a másik busz sofőrje és utasai nem osztják véleményét. A lincshangulatot és a tomeget csak a semmiből hirtelen előtermő rendőroknek sikerül csokkenteni. A kiabálás, tolongás annyira érdekesnek tűnik, hogy az utasok leszállnak nézni az ingyencirkuszt. A műsor azonban gyorsan, és vérontás nélkül ér véget, és már robogunk is tovább, így estére meg is érkezünk Kumilyba. A megállóban hagyjuk, hogy egy minden hájjal megkent muszlim férfi elvigyen megmutatni a vendégházát. A tisztaság és az ár is meggyoző, így orommel maradunk. Hullafáradtan dőlünk ágyainkba.
Reggel korbenézünk, hogy milyen programok vannak a hely híres vadrezervátumában. Eloző, hopponmaradt tigrisleső tapasztalatunkkal a tarsolyunkban kicsit szkeptikusak vagyunk. Az árakat meglátva pedig már tiltakozóak is :) Egy 3 órás erdei sétáért fejenként 5000 Ft-ot kéne leszurkolnunk. Helyette befizetünk egy esti fozőtanfolyamra annak reményében, hogy elleshetünk valamit az itteni mesés konyhaművészetből. Ezután bringát bérlünk, de az elmúlt napok tempója, nemalvása mindhármunkan meglátszik. Rovid karikázás kovetően a szobában kotünk ki, és alszunk, mint az óvisok ebéd után.

Este hatkor jon értünk szakácsmesterünk, aki nappal riksát vezet. A családi ház női tagjaival kiegészülve tízig folyamatos a preparálás, kostólgatás.


Nap végére megtanuljuk, hogyan kell kókuszt reszelni tradícionális módon, hogyan készülnek a mesés és rafinált fűszerkeverék csodák. Elsajátítjuk az indiai kenyér sütésének fortélyait, ellenálunk az ínycsiklandozó hal-curry hívásának, és Viki kishúgom nagyszületésnapjának alkalmából még egy helyi sort is legurítunk. Az estét egy félig általunk készített pompás vacsora zárja.



Másnap jól kihasználjuk bringáinkat, és óriás kaptatókon kapaszkodunk a kardamommal és más fűszerkkel borított hegyek felé.



Negnézünk egy fűszerkertet, ahol vezetőnk még tovább bővíti fűszeres ismereteinket. Egy kútban Zoli egy kb. 2 méteres kígyót lát.

Minket is hív vissza, hogy nézzük meg az állatot. Vezetőnk megnyugtat minket (nem adja elő magát elég meggyozően), hogy csak egy ártalmatlan példánnyal van dolgunk. Azért felhívja kollégáit, hogy agyoncsapják a kígyót. Tervükről lebeszéljük őket és csak reméljük, hogy a jovőben a hüllő békésebb helyen huzza meg magát. A jelenet után végigkóstoljuk a friss kakaót, kávét, mustárt és ki tudja még mit. Az orrunkat és tudatunkat betoltő illatoktól szinte szédülve jovünk el a helyről.


A kábulat ellen jó a lejtős szerpentínen való gurulás. Kora estére érünk vissza a városkába. Amikor leadjuk cangánkat halljuk, hogy valami baj tortént a kornyéken. Már napok óta, akárhová megyünk feketeruhás, mezitlábas zarándokokba botlunk úton-útfélen.



Ők Ayappa istenség hívői. A viszonylag új jelenség (kb. 30 éve kezdődőtt) mára a világ második legnagyobb zarándoklatává nőtte ki magát. Évente kb. 1-1.5 millióan kellnek útra, hogy 41 napos bojtolés és a helyi zarándokhelyek végigjárása után leróják tiszteletüket a Kumily kozelében lévő erdei templomban. Idén az esemény utolsó napján akkora tomeg gyűlt ossze a kis épület koré, hogy 102 embert magával sodort és agyontaposott a hívők hada. A sebesültek száma 2000-re tehető. A hír hallatán megdobbenünk. Kérdezzük magunkat, egymást, hogy lehet, hogy emberek számunkra ennyire értelmetlennek látszó módon halnak meg. Pár órával késobb azonban rájovünk, hogy nem kell vallási fanatizmus az ilyen szornyűségekhez. Az index internetes híroldalán olvassuk a hírt, hogy három fiatal lányt agyontaposott a tomeg egy pesti szórakozóhelyen. Az előbbi esemény miatt a parkot bezárják, így mi is továbbállunk Kerala kimondhatatlan nevű fővárosa felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése