Goa. India portugálok által uralt apró kis tartománya, ami csak a 60-as években nyerte el a függetleneségét, és ahol még 1992-ben is a portugál volt a hivatalos nyelv. Ugyan tobbségében hindu a lakosság, a városokban mégis hófehér keresztény templomok vonják magukra a figyelmet. Nyugodt és szabad légkorének koszonhetően már vagy 50 éve járnak ide a hippik, akik legendássá tették a helyet. A gyonyorű tengerpartokon egész évben nyár és minden este buli van. Saját elektronikus zenei stílus alakult ki itt az évek során, ami tovább noveli a Goa hírnevét.
Hát ideértünk!! Most már csak szállást kell találni, ami nem kis feladat, mivel India másik fele meg idejon szilveszterezni. Találunk egy-két megfizethetetlen szobát, aztán óriás mázlival egy megfizethetőt, amit előttünk mondott le valaki.
Egy giga fürdés után már a tengerparton reggelizünk. Újra nyár! Homok, víz, forróság... Néhány órával később felsétálunk a szobánkba, hogy rápihenjünk az esti bulira. Ez nekem sikerül is, a fiúk viszont másfél órát toltenek egy helyi srác „megmentésével”, aki csont részegen elzakózik a motorjával. Nagy nehezen lebeszélik arról, hogy visszaüljon, sikertelenül megpróbálják berakni egy taxiba, megetetik és ott dumálnak vele, amíg előkerül egy barátja. 2010 utolsó "jótétele", most már partytime :)
Már sotét van, amikor újra leérünk a partra. Lófrálunk fel-alá, itt-ott sorozünk. Az igazat megvallva kicsit csalódottak vagyunk. A főbb helyek igen gagyi zenét játszanak, az egyetlen bárban, ahol baromi jól szól a muzsika, senki nem táncol. Azért mi letáborozunk, és nem is bánjuk meg, a zene hajnalig hozza a színvonalat. Figyeljük, ahogy a parton mindenki rohan balról jobbra. Mi a ritmusokkal és egy sorrel áthullámzunk 2011-be. Éjfélkor óriás tűzijáték, aztán mindenki rohan jobbról balra. Reméljük, odaérnek...
Kettő korül aztán mi is eltoljuk a bringát, és, ha nem is rohanva, de haza battyogunk. Megállapítjuk, hogy Goa már valószínűleg nem az, mint fénykorában, de így is jó kis este volt.
Ezt a kijelentésünket a kovetkező napok azonban kellő képpen megcáfolják. Minden nap elhatározzuk, hogy másnap továbbállunk, de az este egyre jobb bulikat hoz, ami lehetetlenné teszi a kora reggeli indulást. Hat napon keresztül valóban nyaralunk.
Nem keressük az eldugott filléres-csótányos kajáldákat, mint azt az elmúlt félévben gyakorlatilag mindig, hanem igenis beülünk a tengerparti éttermekbe és írtó jókat eszünk, süttetjük a hasunkat, sorozgetünk, elképesztő mennyiségűt rohogünk, nézzük az orosz csajokat :), este meg buli.
Viszonylag egyeni elmeny, ahogy a duborgo elektronikus zene, a hullamzo tomeg es a villodzo fenyek kozott atbattyog egy tehen :)
Mielőtt még átcsapnának a hullámok a fejünk felett, egy hét után siker elhagynunk a métely szigetét
Józan életre fel!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése