27-én kora délután érkeztünk meg Palába, ahol két napos kellemes semmittevéssel, nagyon finom kajákkal, és kissé zavart beszélgetésekkel mulatjuk az időt. A varosban eppen egy politikust unnepel a lelkes tomeg, egy rovid idore mi is csatlakozunk.
Sikerül megtudnom, hogy mi tortént a volt munkahelyemen az elmúlt egy évben. Megnézzük, hogyan kell tápiókát ültetni, kaucsukfát csapolni, kipróbáljuk a helyi kókuszbort, és még egy rovid kirándulást is teszünk a kozeli hegyekben.
Hatalmas meglepetésemre az Eszti szinte magától babázik, és úgy látom tetszik is neki a dolog.
Kolléganőm édesapja kitűnő példája a tradicionális, indiai családfőnek. Ebben nelkünk otthon már nem nagyon van részünk. Büszke, és mindenről nagyon határozott véleménye van, a nőket csak oktatja vagy kér tőlük valamit (erre gondolom tobb férfiolvasó is megértően bólogat :) ). Kettőnk kozül is csak az én nevemet jegyzi meg, az Esztihez csak akkor szól, ha válaszol valamilyen kérdésére. Mindezek mellett kedves és csak minimálisan arogáns. A tenyerén hordoz minket ő is, csakúgy, mint az egész család. A mi magyar kondícionálásunkak néha igazán nehéz kiigazodni errefelé. Egyébként ehhez a szocio-társasjátékhoz nagyon jó pajtás a család tobbi tagja is. Amennyire belelátunk itt nem nagyon borultak fel a társadalmi szerepek, igaz nem is az onmegvalósítás áll az emberek életének kozpontjában, mint nálunk.
Az idulás reggelén még utravaló elemózsiát is kapunk. Apa elkísér minket az úton egy ideig, és még buszjegyet sem enged venni. Az egyik megállónk a már korábban látott Kumily, ahol beszereztem egy használt indiai órát, ami ugyan nagyon csinos, de az időt kénye-kedvére mutatja csak. Most, rovidebb hadakozás után sikerül a vételár felét kicsikarni a rafinált órásmesterből. Talán eddigi utazásunk során erre vagyok a legbüszkébb: egy indiai kereskedőből sikerül pénzt kicsalni :). Négy busz és 8 óra utazás után érkezünk meg Maduraiba, ami szomszédos Tamil Nadu megye egyik fontos vallási kozpontja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése