2010. február 28.

február 25-28 Ko Lipe/Thaiföld (miki)

Második nap(az eredeteti felállás szerint az utolsó) a kis szigeten. Beköltöztünk a belvárosba, ahol mindenféle portéka és szolgáltatás megtalálható 1 km-es körzeten belül. Az út két oldalán egymás mellett sorakoznak az üzletek, de valahogy jól áll a helynek, nincs "vegyél meg mindent" atmoszféra. Vidám a helyi nép. Igaz majdnem mindenhol így volt: a melósok egymással beszélgetnek, viccelődnek,mikor megjön a kedves vendég vele is ugyanolyan hangulatban folyik tovább a csevej.




A sziget további pozitívuma, hogy a fent említett út két vége a már megszokott minőségű tengeppartokhhoz vezet. így telnek a napok: felkelés után egyszer jobbra indulunk el, egyszer balra, nem is csoda, hogy majd 1 hétig itt ragadunk.
Minden du. ugyan az a nóta: maradjunk még egy napot! Vagyunk annyira naívak, hogy minden este elhisszük, hogy az az utolsó. Ilyen hangulatban is tellik az idő,sör, helyi whiskey és rum (profi ívó a banda).
A 4. estén belefutunk az első igazi partyba. Elektronikus zene, azzal csábítanak, hogy egy spanyol dj Ibizáról jön ide, nekünk mindegy, már itt az ideje, hogy táncoljunk egy jótz itt készült képek magukért beszélnek:)



Igazi láblógatós nyaralás ez a hét. Az esti alapozás fényét kártyapatik emelik (tuti, hogy a Zsuzsi csal). Meg is tanulok két új játékot-speed, lórum. Megjegyzés azt már csak utólag vesszük észre, hogy a Pockiék lenyúlták a kártyánkat, állítólag véletlen, serintem a Zsuzsi megcinkelte őket és megtartotta magának. Mindenki boldog, süt a nap, finomak a kaják, mindent tudunk a helyi italokról, és nagyon vidámak vagyunk:). Nem nehéz elképzelni, hogy a búcsúzás miért nem könnyű.

Eszti megjegyzés: a víz gyönyörű (már megint), gond nélkül látni minden lakóját: halak minden színben, tengeri sünök és kis rákok. A halak nagyon barátságosak, sőt mitöbb érdeklődőek. A barátkozás odáig fajul, hogy bele-bele csípnek a lábamba. Igazándiból nem fáj, de számomra mégiscsak elég felkavaró érzés. Olyannyira, hogy amikor egy hal rámáll, végül kimegyek a vízből. Vicces, ahogy a nagy mamlasz emberként elmenekülök egy 10 cm-es halacska elől. Úgy néz ki, hogy még szoknom kell a közeget, ha búvárkodásra akarom adni a fejem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése