Sátorban ébredek, egyedül. Az Eszti az Eránál aludt, kígyótávoltartóként. Beletelik egy kis időbe,mire rájövök, hol is vagyok. Arra azonban már nem tudok rájönni, hogy milyen nap van. Szabadság: nem kell számolni a napokat, nem kell várni a holnapra, vagy azt kívánni, hogy a tegnap másképp ment volna! Ma van. Egy új nap, és ennyi elég is :)
A csapat ma is külön utakat jár. A lányok befizettek egy egész napos túrára, a Peti thai kajákat tanul főzni. Mi robogókat bérlünk az Esztivel és újdonsült barátunk, az életművész Bob társaságában elindulunk felfedező körutunkra.
Első állomás egy halas farm. Az élmény nem túl pozitív: medencékben számomra ismeretlen fél méteres halak, amint látják, hogy jön valaki, testük egyharmadát kiemelik a vízből, és hatalmas szájukat eledelért tátják. Az összhatást a betonteknőben heverésző tetszhalott krokodilok sem javítják. Tíz perc, és újra robogunk tovább.
A vidéki közlekedés nem olyan hektikus, mint a bangkoki, így minden váratlan esemény nélkül érkezünk meg a 40km-re lévő, misztikus nevű Tigris-barlang Tempomhoz.
A bejáratnál a túristákon kívül majmok hada fogad minket. Számukat csak saccolni tudom, tuti, hogy több száz él itt. Az emberek jelenlte nem zavarja őket, az erősebb idegzetűek könnyedén megsímogathatnak egyet. Sőt, azt is láthatjuk, hogyan látják el magukat két lábon járó rokonaik segítségével. Egyikük chipset lop egy rémült kisgyerektől, majd egy oszlopra ülve elfogyasztja. A kép idilli, csak a tv és a sör hiányzik róla. A templom két részből áll, az egyik egy barlangi szentély, a másik a hegy tetejére épített hatalmas Buddha-szobor. Még korán van, a nap nem éget annyira(kb. 28 fok van délelőtt 10-kor), így a heggyel kezdünk.
Az 1237 lépcsőfok így is komoly kihívás. 3/4 óra múlva lihegve, izzadva és pár száz kalóriától megszabadulva fent állunk a legfelső lépcsőfokon.
A látvány gyönyörű, több kilóméterre ellátni. Az egyik oldalon síkság, a másikon zöld hegyek egy kis tóval. Lefelé már gyorsabban haladunk. Megnézzük a Tigrisek Templomát, mely a legenda szerint egy tigrisnek és két kölykének adott otthont, amikor egy szerzetes is beköltözött a barlangba. Az imádkozó szerzetest a tigrisek nem hogy nem tépték szét, hanem boldogan éltek együtt, míg egy vadász le nem lőtte a tigrist, akinek kölykei ezután éhen halltak. A szerzetes csontjaikat egy barlang falba rakta. Ez a helység ma ráccsal van lezárva, mert a tigrisek szelleme máig dühös, így a belépők rossz karmát vinnének magukkal. így a jókívánságok a rácson túlra dobott pénzérmék által teljesülnek :)
A teplomban egy szerzetes mosolygó fényképe alá kifüggesztették a saját csontvázát valamint a boncolásáról készült fényképeket, így emlékeztetve mindenkit a test múlandóságára.
Délután Bob helyét a Peti vette át.
Felfedeztük a környék strandjait, és egy kiszáradt vízesést is elindultunk megnézni gyalog, de olyan meleg volt, hogy feladtuk, és inkább motorozgattunk. Este kis elveszés után együtt futottunk be a csajokkal, eszmecsere, vacsora és némi alkoholfogyasztás után vissza a sátorba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése