Három óra alvás után ébresztő, a csomagokkal kicaplatunk a helyi buszpályaudvarra. Ez konkrétan három kőasztalt és két kisbuszt jelent. Megvesszük a jegyeket, és várjuk, hogy megteljen a busz. Fél óra múlva indulunk, még bőven időben vagyunk a csónak-csatlakozáshoz. Mellettem egy kb. 70 éves angol hölgy ül a hátizsákjával, azt mondja, minden évben három hónapot azzal tölt, hogy egyedül utazik Délkelet-Ázsiában. Le a kalappal. Megérkezünk a "buszpályaudvarhoz" méretezett "kikötőbe". Egy csónakos egyből ajánlja magát, a kétszeres árért, mint amit a városban sikerült megtudnunk. Kivárunk, bandázunk a kikötői kutyákkal, és egy óra múlva sikerül a kívánt összegért elvitetni magunkat Ko Mook szigetre.
Kb. fél óra út után kiszállunk a csónakból egy olyan partra, amilyet még képeken se nagyon... Hófehér homok, türkiz kék, kristálytiszta víz, pálmafák, sehol egy ember.
Találunk néhány faházat a parton, az egyik tornácára lecuccolunk és nyomás fürdeni. Később kiderül, hogy itt megszállni legalább tízszer annyiba kerülne, mint amire nekünk futja. Azért csinálunk néhány fotót, mintha, aztán nekiindulunk megkeresni a mi pénztárcánknak való helyeket. Séta az erdőben, át egy falun, keresztül egy iskolán és egy piacon. Ott kaja, aztán egy robogó oldalára erősített egykerekű kisszekér-szerűségen tesszük meg a maradék utat a sziget túloldalára. Találunk egy szupi kis szállást, a tengerpart itt sem rosszabb, úgyhogy a délután hátralevő részét a parton töltjük.
Nincs túl sok ember, elég nyugis a hely. Később megkóstolunk valami thai rumot, ez se jobb, mint a Hong Tong, de a cél szentesíti az ezközt :)Már elég jó hangulatban megyünk el vacsizni, és mivel másfél órát várunk a kajára, hogy elüssük az időt, tovább teszteljük a rumot.
Kb. 10 óra mire újra leérünk a partra. Fürdünk a sötétben. Asszem ez a legszebb dolog, amit valaha láttam. Az ég telis-tele csillagokkal, a víz annyira tiszta, hogy a holdvilág is elég, hogy méterekre lelássunk. Az Era és a Miki kézenálló versenyt tart, én csak lebegek...
Hazafelé egy részen egyedül megyek, amikor átlépek egy bő méteres kígyón (Era, remélem ezt már csak otthon olvasod :) ). A "ne mozdulj, ha kígyót látsz" tanácsnak nem sok esélye van az ösztöneimmel szemben, olyat ugrok, mint egy bakkecske. Szerencsére a kígyó le se szar, ettől függetlenül a heti adrenalin adagom megvan.
A házikó tornácán még dumálunk egy kicsit két holland öregúrral. Ők se szomjasak, jól elnevedgélünk.
Zuhanyzás közben ér az éjfél, amikor kikapcsolják az áramot, zseblámpa mellett fejezzük be az estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése