A szinte függőleges kőfalon is kúszik a növényzet, egész nagy fák is képesek megkapaszkodni rajta valahogy. Ahol megállunk, part az nincs, fejes a hajóról. A szikla aljában barlang nyílik, kb 80 m-t kell beúsznunk, hamarosan teljes a sötétség, szerencsére van ott egy másik páros, akiknél van elemlámpa, úgy egyel egyszerűbb. A barlang végén (Emerald Cave) kiérünk egy belső kis partra, amit minden irányból 30-40 m-es sziklafal vesz körül, így csak a barlangból közelíthető meg. Az egész part ici-pici, de homokos és nagyon különleges. Elbogarászunk egy darabig, aztán visszaúszunk, ahol vár a csónakos. A kijárathoz közel óriás halraj, nem zavartatják magukat, épp hogy kikerülnek minket. Tovább megyünk a csónakkal, elvisznek bennünket egy helyre, ahol nagyon jól lehet "búvárkodni". Búvárszemüveg, pipa, fejes, és máris alattunk van egy korall-sziget, színesebbnél-színesebb halakkal. A több méter vízen úgy látok át, mintha nem is lenne, úszkálunk a halakkal, hihetetlen érzés. A növények egy része neon zöld és kék színben játszik, azt Avatart jutattják eszembe. Amikor elfáradunk, elcsónakázunk egy kihalt tengerpartra. A csónakos megkérdi, hogy mikorra jöjjön vissza értünk, aztán ő is elmegy, sajnos az Era nem érzi jól magát, úgyhogy ő is vele tart. Csinálunk néhány "képeslap fotót", mivel csak miénk a part, aztán folytatjuk a búvárszemüvegezést. 
Hihetelen, hogy a parttól néhány méterre mennyi féle hal van, vannak 20-30 centisek is, minden féle színben. Jól meg is ég a hátunk, mert sokáig ott lebegünk a víz tetején. Teljes nyugi, olvasás, aztán kártyaparti. Végül jön értünk a csónakos, és visszavisz a mi partunkra. Az Era kicsit jobban van, a Miki kicsit rosszabbul, de egy jó ebéd mindannyiunknak jól jön. Délután el kell hagynunk a szállást, Era és a Pockiék (Zsuzsi+Peti) becuccolnak egy tengerparti házikóba, elég fapados, de gyönyörű helyen van. Mikivel a pénztárcakímélő sátrazást választjuk, ebben fapad sincs, de van mellette wc és zuhanyzószerűség - jó lesz.
Este sütögetés van a tengerparton. Engem nem nagyon hoznak lázba a mindenféle tengeri herkentyűk, és a többiek is "biztoságosabb vizekre eveznek", marhát rendelve, de jó ott ücsörögni. Közben megindul körülöttünk a homok. Amerre nézünk csigaházak masíroznak, mindegyikben egy rák-lakóval. Vicces, ahogy mindenféle színű és alakú bérelt házak húzzák a csíkot maguk után. Újjabb kártyaparti, a Zsuzsi már megint leküldi a bandát. A sátorhoz vezető úton a Miki mondja, hogy amikor felszaladt a kártyáért, találkozott valakivel. Még épp látjuk, ahogy egy patkány nagyságú valami beszalad a lyukába. A Miki már tudja, én még nem, hogy nem egy patkány, hanem egy pók. Csak a fele lóg ki a lyukból, de a lábai olyan vastagok, mint az újjam, a teste szégyenben hagyná az öklömet. Nem is tudtam, hogy létezik ekkora pók, nem tudom, hogy mit ehet, de nem hiszem, hogy szúnyogokkal lakna jól. Az út további részén szorosan fogom a Miki kezét, és jól behúzzuk a sátor zipzárját. Szerencsére az alvókánkkal most sincs gond, annak ellenére, hogy az erdő igen hagnos. Eltesszük magunkat másnapra.
Nagyon kemény, nincs kép a pókról? Ja és nagyon jók a fotók, nyomjátok őket ahogy csak tudjátok ;)
VálaszTörlésSajna nincs, de a Miki úgy is utána akar nézni a neten, hogy mi is lehetett, ha megvan, mondjuk.
VálaszTörlésKöszi a dícséretet! Meg tök jó, hogy interaktivizálsz velünk :)