Első utunk a már mesziről is jól látható hullámvasúthoz vezet. Persze a csodavilágban is műkodik a japán precízitás. A bejárathoz érve a beoltozott alkalmazottak kedvesen tudaják, hol kell leadni a csomagokat, hogy percre pontossan mennyit kell sorban állni, a laza lábbelit viselőknek gumit adnak, hogy menet kozben nehogy leessen a cipő a kedves vendég lábáról. Hétkoznap van és még az iskolai szünet sem kezdődott el, így 15 perces várakozás után már indulunk is az első menetre. Az élmény minden várakozást felülmúl. Az első emelkedő 30 méteres magasságig visz fel, de utána sincs pihenés. Halálfélelemmel vegyülő mámoros síkitások kozepette tekeredig hulámvasutunk a sineken. Az egész nem tart 1 percnél tovább, de mi remegő lábakkal szállunk ki. Az adrenalin túltengés érdekes csevejt csal ki belőlünk. Mielőtt kisétálnánk, valamelyikünk felteszi a kérdést: nem megyünk még egyet? Tíz perc múlva már újra sikitozunk:). Egész nap meg sem állunk. A hullámvasútak kozott van amelyik a Pókember (ez lesz a csapat kevence), a Vissza a jovőbe, a Jurassik park c. filmet idézi fel. Megnézzük a Terminátor 4 dimenziós változatát. Ebben élő szereplők vegyülnek 3 dimenziós filmjelenetekkel, füsttel, ránkomlő vízsugárral, alattunk rázkodó székekkel, és a jó égy tudja, hogy mivel. Az élményt megdobja, hogy a jól ismert karakterek mindegyike japánul szólal meg. Terminátor barátunk szavaiból csak az astala vista cseng ismerősen, és a szemünk elé ugró, japánul beszélő pókember is inkább színes egy ninja megtestesülése. Elmegyünk egy áratlan hajókirándulásnak álcázott menetre is, ahol egy vérszomjas cápa támadásainak izgalamait éljük át (alias Spillberg). A legnagyobb hülyeség egy vízicsúszda, amiben csónakkal lehet végigmenni. Az egész kb. 15 másodpecig tart és arra jó, hogy tokvizes legyen az ember, de hát kérem szépen, aki gyerek szeretne lenni, ne is keressen értelmet mindenben:). Még a zárás előtti percekben is rohanunk, hogy valamire mégegyszer felüljünk. Este hétkor hagyjuk el ezt a színes felnőt-óvodát. A kornyéken még kipróbálunk egy tradícionális japán kaját, ami tojással kevert tészta, tengeri herkenytyűvel toltve, kis gombformában kisütve. Jó pofa, de se nem kiadós, se nem túl finom (csak nekem izlett). Gyomrunk üresen maradt részét ismét a Mc Donnaldsban toltjük meg. Este megkeressük új szállásunkat, ami egy munkásszálló és egy marketing manager elég szerencsés találkozása. Én még elmegyek egy sétára a kornyéken, ami kicsit lepattant. Az este konklúziója: nem is gondoltam, hogy orülni tudok az utcán látot szemét látványának. A szállásra vissztérve kiveszek egy filmet az ottani video, igen VIDEO kolcsonzőből. A szobám ablakát kinyitva egy bazi nagy hullámvasútat látok a város kozepén. Ez, a vidámparki élmények és a választott film jelenetei (Chuck Noriss brillirozik félmeztelenül egy „b”kategóriásban)nagymértékben hozzájárulnak az éjszaka színes álmaihoz.
Másnap bejárjuk az osakai kastélyt, megnézzük a torténetét bemutató múzeumot , majd sétálgatunk a kastély korüli parkban.
Délután egy bezárt múzeum ajtaján kopoktatunk. Később még beszabadulunk egy hatalmas manga (japán képregény) boltba, ahol minden korosztály megtalja a neki megfelelő konyvet. A polcokon szamurájok, iskolás lányok és fehéringes üzletemberek rajzolt másai sorakoznak végeláthatatlan sorokban.
Késobb a Krisztiék ajándékokat vadásznak az otthoniaknak, majd elvisszük őket a helyi akváriumba, ami a világon az egyik legnagyobb. Mi az Esztivel a folyóparton múlatjuk az időt. Este kicsit a lovak kozé csapunk. Néhány sor legurítása után célbavesszük a szórakozó negyedet. Majd 1 órát sétálunk, beszélgetünk. Az úton, a pályaudvar kozelében sok hajléktalant látunk... a globális válság itt is szedi áldozatait. Úticélunknál éttermeket, néhány gésát és rengeteg oromlányt találunk, számunkra semmi érdekes, így szépen haza sétálunk. A visszavezető útra már nagyon viccesre isszuk magunkat:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése