Mai napig élnek itt gésák, valamint a város rengeteg ünnepélynek, fesztiválnak ad otthont.
Első esténken egy tradicionális japán fürdőbe megyünk. Gyonyorű, tobb mint 100 éves fa épület.
Férfiak, nők külon, mert nem viselhetsz fürdőruhát. A lányokkal belépünk a mi részlegünkre. Kicsit furcsán érezzük magunkat, mert a teremben van 20 meztelen japán nyugdíjas néni meg mi hárman. Előszor kissámlira leülünk, és szappannal jól átsikáluk magunkat a derékmagasságba felszerelt zuhanyfejeknél. Amint az később látjuk, ez a japán nőknek sokszor 1-1,5 órán át tart. Az előttem ülő nő 10 percig csak az egyik kézfejét sikálja egy apró torülkzővel. Amikor tiszták vagyunk, akkor elmerülhetünk a medencékben. A víz hőmérséklete változó, bár a legtobben nagyon forró. Van szauna és szabadtéri medence is. A legérdekesebb az elektromos medence, ahol áromot vezetnek a vízbe. Az izmaink ossze-vissza feszülnek, a kezünk gorcsbe áll, valahányszor kozelebb kerül a medence falához. A hely nagyon csondes, de mi nem bírjuk ki, hogy fel ne nevessünk, ahogy onálló életre kelnek a végtagjaink. Másfél órán át váltogatjuk a forró és hideg medencéket a szaunával. Mindannyian nagyon pihenten (és tisztán) jovünk ki. Majdnem, mintha meditáltunk volna.
Másnap aztán tényleg meditálunk egyet, amikor egy gyonyorű buddhista templom japán tolóajtaját nyitva találjuk. Senki nincs a kornyéken, úgyhogy egy kis megbeszélés után mindannyian ott csücsülünk a templom padlóján. Nagyon jó...
Este elmegyünk abba a városrészbe, ahol még jó eséllyel lehet gésákat látni.
Egyre kevesebben vannak, jelenleg kb 100-ra teszik a számukat Kiotóban, és 1000-re az egész országban. A gésák tulajdonképpen társalkodó nők, a szépség képviselői. A ruházatuk, a táncuk, a zenéjük, minden mozdulatuk a szépség, a harmónia szolgálatában áll. Nehezíti a dolgunkat, hogy sok japán lány az esti randevúhoz e tradicionális viseletbe bújik.
Az igazi gésák nem nagyon mutatkoznak, egy-egy kis utcában lehet őket látni, ahogy sietnek aznapi úticéljuk felé. Van valami misztikusság, valami „letűnt kor varázsa”, ami korbe lengi őket.
Haza már egy üveg szaké társaságában érkezünk, mivel ez az utsó esténk együtt a lányokkal. Beszélgetünk, kártyázunk, elfogyasztjuk az italt. Csondesek vagyunk, mert hosszú nap áll a hátunk mogott, de jó együtt lenni.
Reggel mártózunk egyet a szállásunkon lévő japán fürdőben is, aztán nekiindulunk a napnak. AKriszti és a Viki este a gyorsvasúttal Tokióba utaznak, mert másnap indul a gépük haza, mi pedig a szomszédos Nara városába vonatozunk. A gyorsvasút egyébként 300 km/h sebességel halad, az 515 km-es távolságot 2 és fél óra alatt teszi meg.
Addig azonban még van pár óránk együtt.
Ellátogatunk egy manga múzeumba. A képregénynek nagy hagyománya van Japánban. Korosztálytól függetlenül mindenki olvassa őket, éppen ezért nem csak szuperhősokről szolnak, de találni főzéssel, politikával, filozófiával, tini románccal foglalkozó koteteket is. A rajzok minősége változó, némelyik komoly művészi értéket képvisel.
A múzeum után még egy utsó gyors vásárlás a lányoknak, aztán irány a pályaudvar. A vágányoknál búcsúzunk, szuper két hét zárul most le. Ezúton is koszonjük, hogy meglátogattatok minket :)
Egy óra múlva már csak kettesben zotyogünk Nara felé. A foglalt szállást gyorsan megtaláljuk. 100 éves tradicionális japán házacska. Ahogy a nagy konyvben: alacsony asztalok, székek helyett párnák a padlón, toló ajtók és végtelen egyszerűség (és a benne rejlő szépség :) ). Az ágyak szerencsére nem 100 évesek, úgyhogy nagyon jót alszunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése