július 10-11. Nara/Japán (eszti)

Nara Japán fővárosa volt, éppen 1300 évvel ezelőtt, ezért az egész város évfordulós lázban ég. Fő látványosságai közül 8 a világorokség része, ami szintén mutatja, hogy komoly múlttal rendelkező helyről van szó. Ezek tobbsége a város parkjában található, így mi is arra vesszük az irányt.
Először megnézünk egy buddhista templomot, ami magáénak tudhatja a "világ legnagyobb faépülete" címet. Tényleg gyonyorű, a kapu két, szintén fából faragott gigantikus őrzője pedig legnyűgöző.


Hogy tovább folytassuk a legeket: a templom belsejében a világ egyik legnagyobb bronz Buddhája ül. A 16 méteres szobor 437 tonna bronzból és 130 kb aranyból készült.

Én ismét kapok egy esélyt a megvilágosodásra. Ezúttal egy oszlop aljában lévő lyukon kell átmásznom (a Miki sajna már kinőtte ezt a próbát...). Nem mondhatnám, hogy a tradicionális buddhista út a nirvánába, de mit veszíthetek :)

A nap tobbi részét is a parkban toltjük.

Szépek a tavak, érdekesek a templomok, de a fő attrakció mégsem ez, a liget ugyanis otthont ad 1200 szarvasnak. Ezek az állatok úgy járnak-kelnek az emberek, autók, üzletek kozott, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az egész annyira valószínűtlen. Nem tudunk betelni azzal, hogy ezek a gyonyorű állatok kozel engednek, órákat toltünk azzal, hogy korbesétálunk, és simogatjuk őket.





Aztán gyors zuhanás vissza a valóságba. Elfogyott a pénz. Gyalogolunk keresztül-kasul a városon, próbálgatjuk az automatákat, de egyik se fogadja el a kártyáinkat. Hétvége lévén bankba menni nem tudunk, a túrista információnál sem tudnak segíteni, és az útikonyvünk is hervasztó hírekkel szolgál. Kajára sincs pénzünk, nemhogy a szállást kifizessük. Az utolsó pillanatra hagytuk a dolgot, de álmunkban sem gondoltuk, hogy pont Japán lesz az, ahol ilyes fajta problémával nézünk szembe. Még Indonézia kis szigetein is műkodott a kártyánk. Már az állomáson vagyunk, hogy visszavonatozzunk Kiotóba, hátha a nagy pályaudvaron tobb szerencsével járunk(vonatjegyet lehet kártyával venni), amikor egy újabb túrista infónál a postát ajánlják figyelmünkbe. És bingó!
Ahogy ver a szívem, kénytelen vagyok ismét szembesülni azzal, hogy szép dolog a spiritualitás, aztán mégis mennyire a pénz függvényében élünk...
Hazafelé látunk egy srácot. Előtte vászon, jobb kezében ecset, bal kezével a vállán lógó táska-dj-set-en keveri magának a zenét. Mikozben egy rózsacsokrot fest, mint a veszett, ugrál fel-alá, táncol a saját maga által mixelt elektronikus zenére. Japán...

Boldogan fizetjük ki a szállásadónkat, aztán kisétálunk a pályaudvarra, mert éjszakai utazás elé nézünk.
Vonat Oszakába, onnan busz Hirosimába. Minden sokkal modernebb, pontosabb és tisztább, mint amit valaha tapasztaltunk életünkben. A buszon teljes a kényelem, végig alusszuk az éjszakát.