április 28. Kuala Lumpur/Malajzia (eszti)

Hajnali kelés, a dzsungel vonat 6-kor indul. Csak másod osztály van a vonaton, ehhez pedig kényelmes ülések és légkondi jár. Ez egyfelől persze nagyon kényelmes, másfelől viszont alig érezzük a „bőrünkön” az utazást, az elsuhanó táj olyan érzést kelt, mintha tv-t néznénk. És hát érdekes a program. A lábam miatti késlekedés egyben azt is jelenti, hogy nem tudunk már elmenni a dzsungel-túrázni, egyenesen Kuala Lumpurba utazunk. A vonatút kissé kárpótol, mert gyonyorű erdőkön, hegyeken vezet keresztül, de azért fájdítja is kicsit a szívünket. Malajziában esőerdejei a világon az egyik legidősebbek, egyedülálló élővilággal. Legközelebb :)





Nyolc órán keresztül bámuljuk az elsuhanó tájat, aztán egy álmos kis városkában átszállunk egy buszra. Két óra múlva megpillantjuk a távolban az ország jelképévé vált ikertornyokat. A lemenő napban csak úgy csillog az acél felületük. Nagy kedvvel szállunk le a buszról, zsong bennünk a felfedezni vágyás. Gyors kaja a pályaudvaron, aztán némi silabizálás után rájövünk, hogy hol is lehetünk, és egy felüljárós metró (HÉV?), bevisz minket a belvárosba. Szerencsére pik-pak találunk szállást, aminek nagyon jól jön, mert patakokban folyik rólunk a víz, és elég fáradtak is vagyunk.
Zuhany, újjászületés, irány a város. Bolyongunk az óriás felhőkarcolók kozott, az utcák dugig, pedig már jócskán este van.


Igazi nemzetközi metropolis. Kínaiak, indiaiak, európaiak, mindenki a saját „népviseletében”, a saját portékáját árulva, vagy bámulva. Az utcákat elborítják a hamisítvány cuccok, vagy „divat márkák által inspirált termékek, ahogy ők hívják. Nagyon élvezzük, bár kiderül, hogy csak félig sikerült az újjászületés, és hamarosan haza felé kanyarodunk, mert nagyon húz az ágy.
Elájulunk.