A mai nap is városnézéssel kezdődik. Zseniális hangulat van az angolok által alapított városnak. Érdekes egyveleget ad az épületek európai stílusa és a kínai és indiai feliratok látványa a mindenféle ázsiai lakókkal,eladókkal. A nemsokára a világorokség részévé váló Georgetownnak van kínai, indiai negyede, amik itt ténylegesen el is foglalják a nevükben rejlő területeket.
Este elbuszozunk a város szélén álló hegyhez és a közelben álló hatalmas buddhista templomhoz. Kettőből nulla. A templom előttünk zár be (ne bízd magad teljesen az útikönyvekre, a hegy tetejére közlekedő fogaskerekűt pedig egy évig renoválják.
Sok időnk nincs sajnáltatni magunkat, mert találunk egy gyonyorű indiai templomoat, majd a közelben belecsöppenünk egy kínai ünnepségbe. Hatalmas plató-szerű építmények közelednek, amiket sárkányok, tigrisek, halak és istenek hada lep el, amik a szivárvány minden színében pompáznak. Az egészhez még hozzá jön az alakok díszkivilágítása.
A színek és formák ismeretlenségéből fakadó káoszt tovább fokozza, hogy az alkotások kozott a sufni tuning és a művészi igényességű egyaránt megtalálható. A kb 40 jármű egy hosszú út mentén sorakozik, közben gyűlik a tömeg, esznek-isznak az emberek. Nem igazán értjük, mi történik korülottünk, de az emberek izgatottsága lassan ránk is átragad. Egyébként úgy tűnik, hogy ez a világ legtitokzatosabb ünnepsége. Hiába kérdezgetjük, senkitől nem kapunk értelmes választ. Nagy nehezen azért csak kiderítjük, hogy ma van egy taoista isten születésnapja. Mikor már azt hisszük, tudjuk mi történik, valami furcsa dolog veszi kezdetét. Több felől halljuk kínai dobok és cintányérok elsőre káosz-gyanús játékát. A zenekarok mellett három férfi félmeztelenre vetkőzik, és székekre ülve kántálásba kezd. Pár perc után egész testük remeg, és szemükből csak a fehérje látszik . Ebben a transz állapotban hirtelen fel-felugrálnak a székekről, és a kung-fu filmekből jól ismert harci mozdulatban megmerevednek. A mogottük álló segédek ekkor elkapják, és megtartják őket, majd segítenek nekik visszaülni a székekre. A jelenet időről-időre megismétlődik, a férfiak némelyike elájul, majd magához térve újból transzba esik miközben a zenekar rendületlenül játszik. Később további segédek rituális fegyvereket hoznak elő, látunk kardot, ostort, lándzsát, amikkel a transzban lévő férfiak elkezdik a hátukat csapkodni. Néha kisebb sebeket is ejtenek magukon. Az egészet mégis viszonylag nehéz komolyan venni, mivel a nagy harcosok mindeközben szájukban cumit tartanak :) Később megtudjuk a jelentését a látottaknak: a férfiak magukba engedik a szülinapos isten szellemét, ami a gorcsos harci mozdulatokban teljesedik ki. Ez a jelenet egyszerre több helyszínen is zajlik. Egyszer csak a színes járgányok elindulnak. Először a legutolsó, így szépen elhaladnak egymás mellett. A kocsik kozott sétáló tömegben a harcos isten megtestesülései is ott menetelnek. Amikor összetalálkoznak, jelképesen megvívnak egymással. Vagy két órán keresztül nézzük az ünnepséget, mindenki nagyon örül nekünk, látszólag mi vagyunk az egyetlen külföldiek, a nézelődők koszonnek, integetnek nekünk. A jelenttől félig mi is transzban hagyjuk el a helyet.
A mai nap is városnézéssel kezdődik. Zseniális hangulat van az angolok által alapított városnak. Érdekes egyveleget ad az épületek európai stílusa és a kínai és indiai feliratok látványa a mindenféle ázsiai lakókkal,eladókkal. A nemsokára a világorokség részévé váló Georgetownnak van kínai, indiai negyede, amik itt ténylegesen el is foglalják a nevükben rejlő területeket. 
Este elbuszozunk a város szélén álló hegyhez és a közelben álló hatalmas buddhista templomhoz. Kettőből nulla. A templom előttünk zár be (ne bízd magad teljesen az útikönyvekre, a hegy tetejére közlekedő fogaskerekűt pedig egy évig renoválják. 
Sok időnk nincs sajnáltatni magunkat, mert találunk egy gyonyorű indiai templomoat, majd a közelben belecsöppenünk egy kínai ünnepségbe. Hatalmas plató-szerű építmények közelednek, amiket sárkányok, tigrisek, halak és istenek hada lep el, amik a szivárvány minden színében pompáznak. Az egészhez még hozzá jön az alakok díszkivilágítása. 
A színek és formák ismeretlenségéből fakadó káoszt tovább fokozza, hogy az alkotások kozott a sufni tuning és a művészi igényességű egyaránt megtalálható. A kb 40 jármű egy hosszú út mentén sorakozik, közben gyűlik a tömeg, esznek-isznak az emberek. Nem igazán értjük, mi történik korülottünk, de az emberek izgatottsága lassan ránk is átragad. Egyébként úgy tűnik, hogy ez a világ legtitokzatosabb ünnepsége. Hiába kérdezgetjük, senkitől nem kapunk értelmes választ. Nagy nehezen azért csak kiderítjük, hogy ma van egy taoista isten születésnapja. Mikor már azt hisszük, tudjuk mi történik, valami furcsa dolog veszi kezdetét. Több felől halljuk kínai dobok és cintányérok elsőre káosz-gyanús játékát. A zenekarok mellett három férfi félmeztelenre vetkőzik, és székekre ülve kántálásba kezd. Pár perc után egész testük remeg, és szemükből csak a fehérje látszik . Ebben a transz állapotban hirtelen fel-felugrálnak a székekről, és a kung-fu filmekből jól ismert harci mozdulatban megmerevednek. A mogottük álló segédek ekkor elkapják, és megtartják őket, majd segítenek nekik visszaülni a székekre. A jelenet időről-időre megismétlődik, a férfiak némelyike elájul, majd magához térve újból transzba esik miközben a zenekar rendületlenül játszik. Később további segédek rituális fegyvereket hoznak elő, látunk kardot, ostort, lándzsát, amikkel a transzban lévő férfiak elkezdik a hátukat csapkodni. Néha kisebb sebeket is ejtenek magukon. Az egészet mégis viszonylag nehéz komolyan venni, mivel a nagy harcosok mindeközben szájukban cumit tartanak :) Később megtudjuk a jelentését a látottaknak: a férfiak magukba engedik a szülinapos isten szellemét, ami a gorcsos harci mozdulatokban teljesedik ki. Ez a jelenet egyszerre több helyszínen is zajlik. Egyszer csak a színes járgányok elindulnak. Először a legutolsó, így szépen elhaladnak egymás mellett. A kocsik kozott sétáló tömegben a harcos isten megtestesülései is ott menetelnek. Amikor összetalálkoznak, jelképesen megvívnak egymással. Vagy két órán keresztül nézzük az ünnepséget, mindenki nagyon örül nekünk, látszólag mi vagyunk az egyetlen külföldiek, a nézelődők koszonnek, integetnek nekünk. A jelenttől félig mi is transzban hagyjuk el a helyet. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése