április 3-11. Ko Tao/Thaifold (miki, eszti)

(Miki)
A 10 órás út tobbé-kevésbé alvással telik. Az Esztinek többé, nekem kevésbé :) Napkeltekor érkeztünk meg Ko Tao-ra, azaz a teknősbéka szigetére, ahova az emberek többsége búvárkodni jön. A víz ennek megfelelően kristálytiszta, a fáma szerint akár 30-35 méterre is lelátni. A vízből kilógó részeket szinte mindenütt pálmafák borítják. Első ránézésre olyan helynek tűnik, ahol viszonylag sok az ember, mindig történik valami, mégis nyugis hangulatot áraszt. Nekünk nagyon tetszik.
Az első napot javarészt pihenéssel toltjuk. Ismerkedünk a hellyel, korbesétáljuk az öblünket, amely alakjában leginkább egy banánra hasonlít. Az egész partszakasz amolyan XXI. századi hippi-tanya, tele partmenti, colopokon álló bárokkal, házakkal. Este fáklyák füstje nikotinnal és marihuánával keveredve száll(modern romanticizmus). A búvárok errefelé, amolyan életművészek. Nappal merülnek, este partiznak, így néha egészen érdekes fizimiskákat látni a reggeli merülések alkalmával.
Délután az Eszti már megkezdi búvártanulmányait. Én is bekukkantok az osztályterembe. Nem rossz, a légkondis szoba minden ablakából az óceánt látni!!
Miután az Eszti a második nap délutánját a medencében toltotte, hogy gyakoroljon az „éles bevetés” előtt, a harmadik nap már együtt megyünk ki a kikötőbe, hogy megnézzük alulról is a tengert. Ő még a csoport-társaival merül a tanfolyam részeként. Én egy oktatóval kettesben frissítem fel a technikai részleteket.
A víz gyonyorű, halak mindenfelé, változatos formában, méretben, színben. Visszatérve szinte egymás szavába vágva meséljük el élményeinket.
Az élénk beszélgetésnek sajnos szomorú vége szakad. Mivel az Eszti egy tegnapi rossz vacsi miatt nem nagyon evett-ivott napkozben, rosszul lesz. Nem jutunk fel a szobánkba, lent a placcon elájul. Nagy a riadalom, de gyorsan kiderül, hogy nincs nagy baj. Az estét azért ágyban tölti.
Másnap már jobban van, de nem kockáztatunk, búvárkodás helyett dokihoz megyünk. A diagnózis egyértelmű ételmérgezés-kiszáradás kombó, ott is tartanak minket egy 5 órás infúzióra. A hatás pozitív, az ágyról felkelve étterembe megyünk :)
Másnap reggelre már minden ok, mehet tovább a tanfolyam. Én is merülök kettőt, a látványban ma sincs hiba.
Este kotelessétudó férjként elmegyek pókerezni a búvároktatókkal. Az Eszti inkább úgy dönt, hogy ezt nem nézi végig, és rápihen a másnap reggeli vizsgájára. Nagyon laza a társaság.
Utolsó tanfolyamos merülése és sikeres vizsgája után hivatalosan is búvárházaspárrá válunk :) Alig várjuk a másnapot, hogy végre együtt úszkálhassunk a mélyben. Erre a napra kibérelünk egy robogót, hogy bejárhassuk a sziget többi részét is. Másnap reggel megpróbálunk átjutni a mocival a sziget túloldalára, hogy megnézzük a napfelkeltét, a motocrossra hajazó út után a táv második felét csak gyalog tudjuk megtenni. A félig igazolt késésünk csak a felhőtakaró segít, de a végeredmény meseszépre sikeredik :)

(Eszti)
A tanfolyam zseni. Végig könnyű hangvételű viccelődés, mégis magabiztos tudást adó 4 napos élmény. Jó fej oktatók, kedves csoporttársak, és elképesztő helyszín.
A 6. és 7. napon viszont itt létünk csúcspontjaként együtt merülhetünk a Mikivel. Elsősorban biztonsági okokból a búvárok mindig párban merülnek, mi most már egymásra vigyázhatunk. Van velünk egy mester búvár, aki kb vezeti a merülést, és rajtunk kívül még egy pár. Az általában fél órás hajó utat követően felszerelkezünk, majd a társ biztonsági csekkolása után ugrás!
Megpróbálom leírni a leírhatatlant. Lassú ereszkedés. A tenger 30 fokos, szóval megfagyni nem fogunk  A víz olyan tiszta, hogy néhány méter után csak nagy kékséget látunk akármerre nézünk. 10-15m mélyen már látni alattunk a korallokat, és az azt körülnyüzsgő élővilágot. Megszámlálhatatlan, felfoghatatlan. A halak többsége tudomást sem vesz rólunk. Néhol óriás rajokban, máskor a korall kozott rejtőzködve folytatják mindennapi tevékenységüket. A jellemzőbb fajokat már megtanultuk, egy alap jelrendszerrel mutogatjuk őket egymásnak. Látunk angolnát, barrakudákat, mindenféle trópusi halacskát, kukacokat, tengeri uborkát és sünt. Legnagyobbjuk egy „giant grouper” angol névre hallgató majdnem másfél méteres kövér hal. A tenger fenéken pihen mozdulatlanul, de így is tisztelet parancsoló a jelenléte. Azt mondják, hogy kb havi gyakorisággal megfordul itt cetcápa, ami veszélytelen, viszont akár 6 méteresre is megnő. Sajnos mi nem vagyunk elég szerencsések, hogy találkozhassunk vele, de így is extatikus állapotban érkezünk a felszínre. A „vizsgamerülésemen” készült víz alatti felvétel, az talán visszaad majd valamit az élményből.
Márciusban sikerült szinte a feléből kijönnünk az előre kalkulált koltségvetésnek, a búvárkodással azonban pótoltunk rendesen. Talán nem is baj, hogy pár napon belül lejár a vízumunk, hiszen így pénztárca-kímélőbb vizekre evezünk :)
Mivel már csak két nap van a thai újévig, úgy döntünk, hogy talán jobb, ha előre lefoglaljuk a hajó és busz jegyet.
Sajnos közben halljuk a híreket, hogy Bangkokban a kormány véget vetett a békés tüntetésnek, és megindultak az utcai harcok. Szomorú látni a képeket a már ismert helyszínekről... Mi biztonságban vagyunk, de drukkolunk, hogy barátaink (pl az angol pár, akikkel dzsungel-túráztunk), akikről tudjuk, hogy Bangkokban vannak, minden gond nélkül át tudják vészelni a zavargásokat.
Búcsú esténken Ko Tao-n betérünk egy reggea barba, gyorsan kiderül, hogy a pultos-tulaj srác a kb másfél hónappal ezelőtt velünk bandázó Bob barátja. Jó kis estét töltünk velük. Bob is érkezik egy pár napon belül, hogy itt besegítsen, de azt mi már sajnos nem tudjuk megvárni. Azért hagyunk neki egy búcsú képet.
Aztán megint búcsú és búcsú. Sokadjára nehéz szívvel hagyjuk magunk mogott az új barátokat és élményeket. (Azért nincs képünk nagyon sajnálni magunk :) )