junius 5-6. Ubud (Bali)/Indonezia (miki)

Kutából reggel indulunk el a 20 km-re fekvő Sanurba. Könyvünk szerint csendes, olcsó, ugyanakkor hangulatos tengeparti városkáról van szó. Az ott eltoltott két óra alatt mi ennek ellenkezőjéről gyozpdünk meg és gyorsan tovább is állunk. Következő uticélunk Ubud, ahová szerencsénkre elég gyakran jár busz, így már koradélután megérkezünk. A látványos buszút egy vicces eseménnyel egészül ki. Egy piros lámpánál megállva, egy sétáló újságárus sorra leszólítja az utasokat. Megkérdezi, hogy ki honnan jött és az adott válasznak megfelelően előhúzza a válaszadó országának egyik magazinját. Utoljára az Esztihez ér, aki már előre mosolyog elképzelve, hogy mi lesz a rikkancs reakciója Magyarország hallatán. Kicsit később azonban elismerően nevet fel, amikor az árus a szeme előtt lobogtatja a Dunántúli Napló legfrissebb számát.
A buszpályaudvaron szállást ajánlva egyből leszólítanak. Az eddigi tapasztalataink szerint ez nem túl szerencsés (egészen pontosan nem túl olcsó)módja a szálláskeresének, de itt az idő. hogy újra adjunk egy esélyt a metódusnak. Tíz perc múlva már le is pakolunk egy tipikus balinéz, nagyon hangulatos és jó árú szobában, ahol még meleg víz is van + ingyen reggeli és napi kétszer teát is hoznak termoszban- na ennyit az előítéletekről :).

Délután elmegyünk körülnézni, és már ekkor korvonalazódik az érzés, ami majd csak pár nap múlva válik valósággá: ezt a várost nem fogjuk a tervezett időben elhagyni.
A hely mesésen díszített, jó hangulatban lüktet, igényesség mindenfelé, és ezek mellett az egyik legolcsóbb hely Indonéziában.
Másnap megreggelizünk a környező háztetőket mustrálva és az ébredő város neszeit hallgatva. Aztán egész nap az utcákon bóklászunk, néha ugyan belefutunk a könyvünk által említett nevezetességekbe, de szinte minden sarkon találunk valami érdekeset. Este megnézzük egy, a Ramajanát (híres indiai mítosz) bemutató táncelőadást, ami az érdekes és az olcsó határmesgyéjén mozog, de mi jó túristaként élvezzük a dolgot.

Balira egy csomó olyan dolog jellemző, ami a világon sehol máshol nem fordul elő. Ubudra, a sziget kulturális központjára ez még inkább igaz, ezért gondoltam, hangulatfestésként leírok pár dolgot ide. Az épületek nagyon érdekesek. A családi házak, templomok díszes kapuikkal, tetőcserepeikkel már messziről vonzák a tekintetet.


A dupla faragott és néha színesre festett bejárati ajtó mogott rengeteg novénnyel és virággal korülvett koszobor áll. A díszes, faragott kőkerítésen belül tobb épületet is találunk, melyeknek mind megvan a maga funkciója. Az egyik ilyen épület tetején van a családi szentély (lehet, hogy csak a gazdagabb helyeken) , ahol minden reggel imádkoznak és dományokat helyeznek el. A kapu elé, pedig a rossz szelemeknek tesznek le kis ételadományt, hogy ne háborgassák az ott lakókat.
A vallásuk hindu (egész pontosan balinéz hindu), ami a 16. században érkezett ide a szomzédos Jáváról. A helyiek azonban ebbe szépen beillesztették a saját animista, illetve az ősok tiszteletének és a mágiának egyes elemeit is. A három hindu főisten (Visnu, Shiva és Brahma) mellé negyediknek bevettek még egyet (akinek a nevét elfelejetettem :)). Őket egyébként nem is ábrázolnak, hanem a templomokban (amiből kb. 20.000 van a szigeten), üresen hagyott oltárokkal jelzik helyüket.

A kasztrendszerből kivették az érinthetetlenek kasztját, illetve munkát is végezhet mindenki. A vallásban még szerepe van továbbá néhány buddhista hősnek is - nem elveszettek emberek ezek a balinézek, az tuti.
A művészet tobb szempontból is jelentős. Előszor is az animista gyokerek miatt minden anyagnak, színnek és formának fontos jelentősége, szerepe van. A művészet nem csak onkifejezést, hanem a szellemvilággal való kommunikációt is jelent. Eredetileg minden művészi alkotás hátterében valamilyen vallással kapcsolatos ok volt. Látszik, hogy a helyieknek a művészet a vérükben van- a leghétkoznapibb tevékenységet is nagy figyelemmel, finomsággal végzik. Művészetek széles palettája megtalálható a szigeten: festés, rajz, faragás kőből, fából, csontból, üvegcsiszolás, ékszerek, bútorok, ruhák készítése, fotózás, és kb. minden, amit ki lehet találni. Nem utolsó sorban óriási bizniszt csinálnak belőle. Valahol azt írják, hogy a sziget 80 %-a él a turizmusból... és valóban a helyiek alkotókedvének, fantáziájának és a nyugati túristák vásárókedvének találkozása azt eredményezi, hogy rengeteg suska cserél itt gazdát.

Sajnos ennek a negatív hatása is megvan. A régen csak zártkorű, vallási ceremóniák, mára sokszor mélyebb jelentés nélküli zenés-táncos szorakoztatássá alacsonyodtak. El kell ismerni azonban, hogy a helyiek nem csak művészi, de kereskedői vénával is meg vannak áldva. A legnagyobb hatással a képzőművészekre, a kolonizációval érkező holland festőkon kívül a túristák igényei voltak, vannak. Szerencsére a tukmálást is olyan lazán és kedvesen csinálják, mint minden mást, ezért leginkább mosolygunk, amikor az x-edik dolgot próbálják eladni 5 percen belül. Az egyik nap megszámoltuk, és csak taxifuvarra 53 ajánlatot kaptunk :).

A balinéz férfiak erősebbek, izmosabbak, a nők csinosabbak, formásabbak (szerintem ők a legszebb ázsiaiak, akiket eddig láttam),mint más Indonézek. Ez párosul a már majdnem megszokott, mindíg őszinte tekintettel, szóval jó érzés rájuk nézni.
A születés szabályozásnak elég eredeti módját válaszották: osszesen négy fajta keresztnév létezik, így az otodik gyereknek már nem jut új név. Ez nem vicc, de nagyon vicces (vagy bolcs?) :)
Ja, még valami itt vannak a világ legszebben restaurált vespái, nagyok kemény. Olyan csúcsszuper 50 éves járgányok száguldanak keresztül-kasul a városon, hogy a számban osszefolyik a nyál!