Még reggel hozzánk csapódik három iskolás fiú. Nagyon kedves srácok, 17-18 évesek, az az igazi ártatlan típus, ami mi felénk már kihalófélben van. Angol diszkurzusért cserébe alkalmi idegenvezetőinkké vállnak a vársoban. Sokat sétálunk, meglátogatjuk a szultán palotáját, a fő mecsetüket és egy erődöt is. Érdekes, de nem különösebben szép épületek. Egészen addig velünk maradnak, amíg meg nem szólal a mecsetből az imára hívó ének.
A térségben nagy hagyománya van a bábjátékoknak. Egy ilyet is megnézünk. Illetve belenézünk, mert egy előadás jó pár órás, néha egész éjjel tart, és mivel indonézül van, nem is nagyon kovethető. Ami viszont nagyon érdekes, az a háttér zenekar. Vagy 20 férfi ül a paraván mogott, előttük dobok, gongok, cintányérok. Mindenki csak egyet-egyet üt a maga készletén, de hangok osszeadódva gyonyorű zenévé alakulnak.
Később megnézzük azt is, hogy hogyan készítik a bábobat. Bikabőrből verik ki a hihetetlen aprólékos díszítést. Igazi műalkotások.
Egyik nap ellátogatunk Borobudur-hoz, a déli félteke legnagyobb buddhista templomához. (Azért felmerül bennünk, hogy lehet, hogy nem olyan nagy a verseny ezért a címért a Foldnek ezen a felén :) .) Mindenesetre nagy kedvvel buszozunk el hozzá. A csapatunk 5 fős, velünk tartanak a buszról szerzett barátaink: egy angol-holland páros és egy amerikai srác. Azt olvassuk, hogy a templom meghódításának becsületes módja, ha mind a 10 külső emeleten az óra járásának megfelelően korbesétál az ember. Mivel jutalmul megvilágosodást ígérnek, gondoljuk, hogy egész jó üzlet.
Két és fél órán keresztül korozünk felfelé. Az a pár száz indonéz túrista, aki a kozépső lépcsőn simán felsétál, kicsit furcsán néz minket, de valahányszor a lépcsőhoz érünk, fotózkodni akarnak velünk.
Meg se tudom számolni, hányszor állnak korénk, az tuti, hogy jobban érdekeljük őket, mint a templom.
Pedig az gyonyorű. A tobb, mint 1200 éves faragott kő templom a világorokség része. A 150 éve romos állapotban felfedezett épületet az UNESCO pénzén új talapzatra helyezték, és téglánkét újra felépítették. A hely méreteit figyelembe véve elképesztő munka lehetett. Mint egy billió darabos puzzle. Van alkalmunk alaposan megnézni :)
Ahogy fáradunk (és szédülünk), egyre tobb a poén. Mire felérünk, már szakadunk a rohogéstől, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy megvilágosodtunk :).
Az emelkedett hangulat hazáig tart, este megünnepeljük az amerikai srác 30. szülinapját. A dáridóba néhány indonéz fiú is becsatlakozik. Hajnalban még nézünk egy kis foci VB-t az utcán, aztán jóccakát.
A maradék két nap városi sétákkal, vonatjegy intézéssel, blogírással és a megvilágosodott csapattal való bandázással telik. Utsó estére az internet miatt szállást váltunk, de a világháló mellé kapunk egy halom bogarat az ágyunkba, akik jól szétcsípkednek az éjszaka. Rázogatjuk a ruháinkat, reméljük, hogy nem jonnek velünk potyautasként. Hát túlestünk a „bedbug” tűzkeresztségen is...
Mielőtt felszállunk a jakartai vonatra, nem túl tokéletes nyelvtudásunk eredményeként forró cukros tea helyett forró cukros tejet rendelünk. Mivel van szívószáluk is, 4 hónap után tejcsit iszom :)
Az állomásra kicsit szorongva érkezünk, mivel indonézek és turisták egyararánt kikerekedett szemmel néznek, amikor mondjuk, hogy a gazdaságos vonattal megyünk. Ez külon szerelvényt jelent külon vasútállomással, és a 12 órás út kb 500 forintba kerül. Este 8-kor megérkezik a szerelvény, és mi feltomjük magunkat. A kocsiban van 2000 millió indonéz meg mi ketten. Az első 1-2 órában nincs ülőhelyünk, később egy pad szélére odaférünk félfenékkel. A tomegen percenként átverekedi magát egy kiabáló árus, aki hol kaját, hol zoknit, hol másolt DVD-t árul. Minden egyes alkalommal ránk lépnek, néhány órán belül már tekerednek az idegeink. Mindekozben a mellettem ülő 11 fős családból a két kisgyereket besuvasztják a padok alá aludni, a kisbaba az én olemben landol. A kozelség fogalma új értelmet nyer. Kedves emberek, amennyire tőlük telik osszehúzódnak, hogy mi is kapjunk valami helyet. Pár órát alszunk is ülve, konyokolve...
Reggel kicsit lestrapáltan, de az idegorlés ellenére jókedvűen érkezünk meg Jakartába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése