2010. június 29.

június 28. Tokió/Japán (eszti)

Elérkezik a nagy pillanat: Miki tesókkal randi a tokiói reptéren :)
Szuper őket ennyi idő után, ráadásul a Föld másik felén megpillantani! Kicsit ugyan szétszórt a társaság, hiszen egyikünk se ágyban töltötte az éjszakát, a csajok ráadásul egy 8 órás időeltolódást is kapnak a nyakukba, de azért feldobva indulunk meg az óriás-giga város felé. Valami 35 metró vonalból kell kicsomóznunk a nekünk megfelelőt. A csapat legfiatalabb tagját, Vikit, rögtön el is hagyjuk, amint felsurran egy vonatra, amit mi már nem érünk el, telefon meg nincs nála. Gondoljuk: ez gyorsan ment :) - szerencsére a következő vonat is arra megy, így újabb randi a következő megállónál.
Szép lassan elkavirnyálunk az előre lefoglalt szállásunkhoz. A szobánk már érezteti, hogy itt a négyzetméterárak más dimenzióban mozognak. Képzeljetek el egy 2nm-es szobát, amibe egy ágy pont beférne. Az ágy helyett beraknak egy fél ágyat, hogy be lehessen menni mellette, aztán arra még két fél ágyat. Ebben lakunk hárman a lányokkal, plussz az osszes cuccunk. A Mikinek van szerencséje ezt két finn sráccal átélni. Az ágyra való lefekvés is külön logisztikai feladat.

Lepakolunk, és elindulunk sétálni. Mivel mindenki nagyon fáradt, így nem utazunk be a belvárosba, csak a környéket fedezzük fel. Minden elképesztően tiszta és rendezett, emberek sehol, folyamatosan olyan érzésünk van, mintha valami film díszletei között járkálnánk. Ez lenne Tokió? Az utcán nincs se szemét, se egy falevél, és mivel tilos a dohányzás (az utcán!), így cigicsikk sem. De még por sem. Mintha most mosták volna fel az egész városrészt. Apró utcák, apró kocsik, virágocskák. Játékváros...
Bemegyünk egy elképesztően bolond és fülsüketítő játékterembe, ahol öltönyös úriemberek nyomják a gépeket, aztán bemegyünk egy bolond boltba, ahol a rengeteg okos dolog közül veszünk 4 éneklő tablettát (ennél többet mi sem tudunk róla), majd a játékváros játszóterén iszunk egy sört, és várjuk az éneklő tabletta hatását. Hát így indul Tokió.


A tabletta nem hat, hiába skálázunk időnként, úgyhogy szép lassan hazabattyogunk. Gondoljuk, hogy korai fekvés, de a szállás zsúfolva van emberekkel, ezért dumálás-sörözés lesz belőle, és csak hajnalban találjuk meg a fél ágyat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése