junius 2-4. Kuta (Bali)/Indonezia (eszti)

Csak elérkezett a napja, hogy áthajózzunk Balira. A három svéd srácnak van jegye, de ketten még maradnak a szigeten, úgyhogy az ő hajójegyüket elcseréljük a búvárszemüvegünkre, a harmadik fiú, Mark, velünk tart. Reggel 8-kor már kint várunk a kikotőben. Ugyan van kozvetlen járat Gili és Bali kozott, 45 perc, de mi az olcsóbb verziót választjuk, 12 óra :)

Kis hajó, kis busz, nagy hajó, kis busz a menü. Útkozben megismerkedünk egy ír párral, persze Dublinra jellemzően 5 percen belül kiderül, hogy van kozos ismerős :) Az ő indiai tippjeikért cserébe mi thaifoldi tippeket adunk nekik, egész gyorsan eltelik a nap. Szárazfoldet érve ők más városba tartanak, úgyhogy elbúcsúzunk. Mi Kutába megyünk, ez Bali legfelkapottabb üdülő városa, gondoljuk, megnézzük magunknak. Marknak ráadásul innen indul a repülője másnap, úgyhogy minden egybevág.
Kuta. Kb. mint egy dél spanyolországi üdülő város, tele fiatal bulizó turistákkal, csillogó-villogó üzletekkel, éttermekkel, sorozőkkel. Pezseg az élet. A szemünk már kicsit elszokott a vasalt ingek, miniszoknyák, sminkek látványától.
Este 8 van, mire a szálláson lepakolunk. Az igencsak korlátolt lehetőségeinken belül megpróbáljuk kicsípni magunk, aztán irány az éjszaka :)
Kozben kiegészülünk egy fülop-szigeteki fiúval, akivel szintén a hajón dumáltunk, így négyen vágunk neki az utcáknak. Az egyik soroző akciója: befizetsz 1000 forintot és négy órán keresztül ingyen van a sor! (Otthon meddig maradna egy ilyen hely életben? :) ) Szóval egy csomó sor és jó beszélgetés mellett telik az este.

Amikor a diszkóra kerül a sor, azért kiderül, hogy még így sem volt elég az ital, mert bizony kijózanító a fehér fiúkhoz dorgolőző indonéz lányok látványa.
Mivel a zene se a mi szájízünknek való, éjfél felé takarodót fújunk. Senkinek nincs gondja az elalvással.
Reggel Mark útank indul Európa felé, mi csak a szomszédos utcákat vesszük célba.
Mindent lehet kapni, gyonyorű szinekben, formákban, és persze európai pénztárcának nagyon olcsón.



Az tuti, hogy aki szeret vásárolni, annak ossze kell szednie magát, hogy hazacipelje a dolgokat. Nekünk konnyű dolgunk van, nincs hely a hátizsákban :)
A tengerpart is tele van emberekkel, rengetegen szorfoznek, süttetik a hasukat, nyaralnak. Micsoda változás ez Lombokhoz képest!

A hely lüktetése ellenére mi inkább csak megfigyelők vagyunk. Megállapítjuk, hogy biztos nagyon poén ez a hely, ha egy csomó baráttal és pénzzel érkezik az ember, de mi nem billenünk át parti-üzemmódba. A második nap estéjére aztán elég is lesz a sok csinnadrattából, meg a hely pénzkozpontúságából. Azért jó volt ezt is látni...