Shillongot magunk mögött hagyva átdöcögünk az onnan 56 km-re fekvő Cherrapunjee-ba, ami hivatalosan is a világ legcsapadékosabb pontja. Összehasonlítás képen Magyarországon átlagosan évi 700 mm-re számíthatunk, míg itt 12.050 mm csapadék hullik!!! Volt rá példa, hogy 24 óra alatt 105 cm eső esett, vagyis egy nap alatt a magyar éves csapadék mennyiség másfélszerese. Na ennyit a meteorológiából.
Útikönyvünk által ígért hangulatos kisváros helyett egy olyan lepattant települést találunk, ahol minden csupa mocsok.
A helyi kajáldában a vendégek, a személyzet és a kínálat egyaránt lehangoló. A tisztasági festés tradíciója láthatóan hosszú évtizedek óta a feledés homályába veszett. A menüt meglátva, ami rizzsel összekevert zsíros szalonna mócsingdarabokkal, félve rendelünk három teát. A mikor számhoz emelem szinte hallom, ahogy a pohár tiszta víz és egy pár hozzáértő kézért kiabál, de rajtunk kívül ezt senki sem hallja :) A főtéren találunk egy piacot, ahol a zöldséges standok mellett jobb napokat is látott eladók kínálják a csak jobb napokat meglátott portékáikat, és a már említett mócsingos húsokat. A pultok között kutyák lakmároznak a potyafalatokból. A porban egy kölyökkutya fekszik. A testén kevés szőr és rengeteg seb arról árulkodik, hogy nem sok jó vár rá. Még egy helyen megpróbálkozunk az evéssel, de újra a mócsingos hússal találjuk magunkat szemben. Rövid körséta után bedobunk pár csomag kekszet és gyors konklúzióra jutunk: húzás innen!
Következő állomásunk szintén letaglóz minket, de teljesen más okból. Félóra taxizás után a Cherrapunjee Holiday Resort nevű helyen szállunk ki. A hegyoldalban elhelyezkedő, mesés kilátás mellett az igényeink felett álló olyan szolgáltatásokkal is rendelkezik, mint meleg víz, tiszta ágy, internet, jó konyha. Plusz a személyzet olyan kedves és segítőkész, hogy elolvadunk. Amiért idáig jöttünk: hogy túrázzunk és megnézzük a helyi törzsek és a természet leleményességének keveredését, a ficus elastica gyökereiből álló függőhidakat. A csapadékos évszakban ezek segítségével közlekednek a folyók és patakok folott a helyiek. A gyökérhidak „beüzemelése” 15-30 évig tart és több száz évig használhatóak maradnak. Az igazán nagy távolságokat vassodrony függőhidak, vagy azok gyokérrel torténő kombinációja "hidalja át".
Igaz most szárazság van és a folyók szelíden csobognak, a látványuk így is lenyűgöző. A dzsungelben megbúvó csavarodó-tekeredő gyökerekből álló élő hidakra szinte fél rálépni az ember, nehogy fájdalmat okozzon. Az itt eltöltött két napban az erdőt járjuk. A helyi kis falvakon átvezető utakon krikettező gyerekekkel, földeken dolgozó parasztokkal és az erdei ösvényen munkába jövő-menő helyiekkel találkozunk. A tolkieni fantáziát idéző hidak mellett a sűrű növényzet, a folyók valószínűtlenül kék vize, a vidéki idill teljesen elvarázsol minket. A folyó által kivájt természetes medencék ideális fürdőhelyek. Az erdőben még egy vendégház is van, ahol bagóért lehet megszállni.
Kipihenve és feltöltődve búcsúzunk a helytől, hogy elinduljunk Banglades felé. Ekkor még nem sejtjük, hogy ez nem is lesz olyan könnyű.
Útikönyvünk által ígért hangulatos kisváros helyett egy olyan lepattant települést találunk, ahol minden csupa mocsok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése