januar 25-26. Cox's Bazar/Banglades (eszti)

Ez a tengerparti város a bangladesiek büszkesége és legnépszerűbb nyaralóhelye. Mondhatnánk Banglades Siófokja, bár az tény, hogy a nyaralás mint olyan, csak egy szűk, tehetős réteg kiváltsága, az átlag helyi sajnos sosem jut el ide. Ez egyébként – a maga 120 km-ével – a világ leghosszabb egybefüggő homokos tengerpartja.

Modern, de nem túl ízléses szálloda-hodályok hada sorakozik több kilométeren keresztül, és bármerre nézünk, újak épülnek.

A tengerpart szép és tényleg hosszú :), de Európában kondicionálódott agyunkban más kép él a tengerparti nyaralásról. A tűző nap ellenére rajtam hosszú nadrág, hosszú felső és sál, és a fiúk se merik elvenni a pólójukat. Vízbe menni így teljes jelmezben lehetne, de mivel már így is több tucat helyi követ és fotóz minket, inkább kihagyjuk a „vizes póló versenyt”.

Szóval fürdés, napozás nuku, vendéglátóipari egységek a parton nincsenek, így beülni sem lehet sehova, de még nyugodtan sétálni és beszélgetni sem, mert filmcsillagoknak kijáró népszerűségnek örvendünk, és folyamatosan pózolunk a fényképezőgépeknek. Végül találunk egy kis éttermet, ahova bemenekülünk, de amikor meglátjuk az árakat, akkor kimenekülünk. Pedig a pincér felajánlja, hogy ugyan nincs az étlapon, de van dugi sörük, 1500 forintért. Muszlim ország lévén Bangladesben ugyanis egyáltalán nem elfogadott az alkohol fogyasztás. Ennyi pénzből itt hárman megreggelizünk, megebédelünk és megvacsorázunk, úgyhogy kihagyjuk a pincér szerint kihagyhatatlan ajánlatot.
És nagyjából ennyi. A világ leghosszabb tengerpartja ide vagy oda, mi inkább a Balcsira szavazunk.

A szállodában is sok tekintetben másképp működnek a dolgok, mint az a mi nagykönyvünkben meg van írva. Pl. egyik éjszaka hajnal fél 1-kor (itt azért már este 10-kor igencsak vége a napnak) kopogtatnak az ajtónkon. Ezt egyébként csak a Zoli meséli nekünk másnap, mivel mi nem ébredünk fel rá. Szóval kopogtatnak. Zoli gondolja, hogy nem várunk senkit, úgyhogy nem kel fel. Az illető ezután megpróbál bejönni a szobába, rázogatja a zárt ajtó kilincsét. Egy idő után feladja, majd újra kopogni kezd. Végül a Zoli megunja, és felkel. Az ajtónál a szálloda egyik alkalmazottja áll egy szúnyog riasztóval a kezében, és kérdezi, akarjuk-e, hogy befújja a szobát :) A „Galaxis útikalauz stopposoknak” című könyvben van egy űrhajó, ami valószínűtlenségi hajtóművel működik, és annál gyorsabban megy, minél valószínűtlenebb dolgok történnek. Amikor a főszereplő az egyik ajtó mögött 5000 majmot talál, akik éppen Shakespeare-t szavalnak, akkor már egész gyorsan száguld a hajó. Na, mi ezt az űrhajót elég sokat emlegetjük Bangladesben, és úgy gondoljuk, hogy itt is be tudna tankolni rendesen...