szeptember 21-22. Gyantse/Tibet (miki)

Abban, hogy nem csupán paranoiáról van szó, csak másnap lehetünk teljesen biztosak. Reggel a buszra utolsóként felszálló félig részeg- félig másnapos Gilus elmondja, hogy amikor előző este ki akart jönni a bárból két lány visszahúzza, majd egy szobába kísérik, ahol csak két üres szék van. Leültetik az egyikre, majd magára hagyják. Pár perc múlva egy sebhelyes férfi foglal helyet vele szemben, akiről kiderül, hogy a mulató tulajdonosa. Kérdezgeti, hogy hogy érzi magát barátunk, de a hangsúlyból érezni, hogy inkább fenyegetésről van szó, mintsem udvarias társalgásról. Később átkísérik egy másik szobába, ahol egy jóloltozott kínai férfi várja. Úgy mutatkozik be, mint a város főnöke, ami már magában is elég parás. Vele is végig mennek a kérdéseken. Miután a főnök megbizonyosodik, hogy csak egy spicces turistával van dolga, italt és lányokat hozat, és kéri barátunkat, hogy midkettőből fogyasszon kedvére. Gilus az előbbit elfogadja, és négyig derekasan iszik a társasággal, majd elkoszon, és távozik. A történet jobban nem is végződhetett volna, és inkább nem bogyózunk a „mi lett volna, ha” verzión.Tanulságként kicsit gyanakvóbbak leszünk a hasonló figurákkal szemben, akikből sajnos minden városra jut pár.

Ezt a két napot is város és monostor nézegetéssel, hihetetlen tájakon való utazással, kedves tibeti emberekkel töltjük, amiről a képek beszédesebben szólnak.













Ezt kihasználva gyors (és szubjektív) helyzetjelentés kovetkezik Tibetből.
Szinte mindannyian tudunk valamennyit a jelen helyzetről (amiben elég nagy szerepe van Bratt Pittnek is :)), hogy a kínai nagytestvér miként kebelezte be a kis országot (ami egyébként 13-szor akkora, mint Magyarország) arra hivatkozva, hogy régen az már hozzá tartozott. A nyugat zászlókat lobogtat, free Tibet szlogent kiált, de a kormányoknak ugyanakkor fontosabb a jobb diplomáciai kapcsolat az egyre befolyásosabb Kínával. Ha jól tudom, akkor a nemrég Magyarországra látogató Dalai Láma is csak fényképről láthatta Orbán Viktort. A kisebb, gyengébb országok érdekeiért vívott harcok, vagy azok elmaradásért sajnos még mindíg a nagyobbak érdekei a szolgálnak motivációként. A szép demokratikus eszmék ilyenkor hallgatnak. Kíváncsiak voltunk, hogy az országba, országrészbe (kinek melyik) érkezve tisztul-e kép. Érkezésünk elott csak a kotelező minimumot olvastunk a szituról. A torténelem során a két ország viszonya kiegyenlítettebb volt, sőt, a tibeti birodalom a 7. sz.-ban elfoglalata az akkori kínai fővárost, és a selyemút nagy részét is konrolálta majd egy évszázadig. Az 1700-as években Kína irányítása alatt tartotta az akkor már gyengébb Tibetet, de gyakorlatilag nem szólt bele az életébe. A változást itt is a szemtelen Angolok okozták, akik a 20.sz-ban ide is betolakodtak. A tibetiek Kínától kértek segítséget. Igaz, megállapodás nem jott létre a három ország kozott, de az I. és II. VH miatt senki sem torődott sokat a szituációval. Maoék kommunista állama a 40-es évek végére stabilizálódott, és 1950-ben bevonultak Tibetbe. 1959-ben tetőzott az erőszak hullám. És miután a Dalai Láma nem kapta meg a kért külfoldi segítséget a CIA segítségével Indiába menekült. Az amerikai állam Nepálban és az USA-ban is tartott fent kiképző táborokat tibeti gerilla csapatoknak, akiket vissza is szivárogtattak az országba. Ezeket a 70-es években zárták be, amikor a kínai-amerikai diplomáciai kapcsolatok jobb irányt vettek. A fővárosban még tavaly is voltak felkelések, aminek eredményeként 140 ember (főként szerzetes) halt meg.
És hogy mit láttunk mi? A felszínen nyugalom, csend és Lhasában rengeteg fegyveres kínai katona. A felszín alatt érezni a helyiek keserűségét, a Dalai Láma iránti tiszteletét, szeretetét. Akinek nevének kiejtéséért vagy fényképnek birtoklásáért is bortonbüntetés jár. Az ország infrastrúktúrája sokat fejlődott a kínai irányítás alatt. Az életkorülmények javultak. Ugyanakkor egy millió ember eltünt, vagy meghalt, a szerzeteseknek új, kommunista eszmékkel átitatott buddhizmust kellett elismerniuk, vagy menekülniük a büntetés elől. A betelepítési politikának koszonhetően a területet egyre nagyobb számban kínaiak lakják, akik a vállalkozások nagyrészének tulajai. Besúgókat, kémeket látni minden felé. Nem tudom mit hozhat a jovő. Jó lenne, ha a kínaiak pénze, fejlettsége párosulna a tibetiek béke és életszeretetével, türelmével, nem pedig az elnyomás még egy szomorú példájává szilárdulna a helyzet.