október 8-14. Annapurna-kor - Felfelé/Nepál (eszti)

Az Annapurna-kor egy felfelé és egy lefelé vezető szakaszra osztható. Mivel igen népszerű útvonal, sok tervezést nem igényel. 2-3 óránként áthaladunk egy kis falun, ahol mindig van étel és szállás is. Ettől függetlenül úgy látjuk, hogy a minket korülvevő túristák sokkal komolyabban veszik a dolgot. A tobbség nepáli túravezetővel és hordárokkal felszerelkezve vág neki a kalandnak. 15-20 kg-os hátizsákok és profi felszerelések csillognak a napfényben. Nekünk osszesen egy zsebtérképünk van, és ahogy a rólam készült képeket nézem, leginkább egy alsótagozatos osztálykirándulás jut az eszembe :) Néha elgondolkodom, hogy alulvállaltuk magunkat, de ahogy telnek a napok, és nő a magasság, rájovok, hogy minden bent van az isitáskámban, amire szükségünk van.
Az út maga olyan, amilyennek ígérték: változatos és álomszép. Előszor rízsfoldek, aztán dús erdők, vízesések, függőhidak tucatjai. Később fenyvesek, aztán ahogy egyre feljebb haladunk, ritkul a novényzet, és feltűnnek az előszor teljesen kopár, majd hófedte hegycsúcsok. Meséljenek a fényképek:























Elvarázsolt kis falvakon át vezet az utunk, olyanokon, amik egyedül úgy kozelíthetőek meg, ahogy mi tesszük: 3-4-5 napi gyaloglással. Ha kérsz egy kólát, akkor tudod, hogy az bizony valakinek a hátán jutott fel ide.


Az emberek továbbra is hihetetlenül kedvesek, nem unnak meg mosolyogva koszonni, noha évente tobb ezer túrista menetel át a kis lakhelyükon.
Az első nap mi is rengeteggel találkozunk. Mivel azonban más ritmusban haladunk, mint az átlag, és próbálunk a kiépítettebb helyek helyett aprócska falvakban megszállni, később már csak ritkán látunk külfoldieket. Sokszor van, hogy az egész faluban csak mi vendégeskedünk. Ezek a helyek nem nagyon látnak pénzt az idelátogató túrázó hadból, mivel mindenki csak átmasírozik rajtuk. Így aztán jobb érzéssel fizetünk az itteni családoknak az ételért és az ágyért. Bármerre nézünk, látszik, hogy az élet itt aztán kőkemény.
Ahogy emelkedünk, úgy csokken a komfort is. A Nap itt nagy úr, vele kelünk, vele fekszünk. Fűtés sehol sincs, noha az éjszakák sokszor fagypont alatt vannak. 3 naponta fürdünk, egyébként meg nem sokkal naplemente után (7 korül), ruhástul, sapkában, kesztyűben bújunk ágyba.

Reggel csak felhúzzuk a cipőt, és folytatjuk az utat. Nagyon boldogok vagyunk, amikor az egyik néni forró zuhanyt ígér a szobánkhoz. A forró zuhany valójában egy vodor forró víz, amit a mínuszos kerti sufniban boríthatunk magunkra. Még így is jól esik :)
A túra legmagasabb pontja az 5416 m magas Thorong La-hágó. Az idevezető elvileg 10 napos utat 7 nap alatt tesszük meg. Ennek egyik oka, hogy napi 7-8 órát gyalogolunk, a másik, hogy Tibetnek koszonhetően nincs szükségünk magassági aklimatizációra, ami a tobbieknek napokat vesz igénybe. Valahányszor kicsit fáradnak érezzük magunkat, felnézünk, és a lélegzetünk is elakad a minket korülvevő hegyek láttán. El is felejtjük minden gondunk-bajunk. :)
A hágón viszont nem tudunk sokáig orülni magunknak, mert nagyon jeges szél fúj, úgyhogy pár perc múlva indulunk is lefelé a másik oldalon.

Ja, és noha lefelé jobban kell ügyelnem, azt kell mondjam, hogy toll a doktorúr fülébe, aki két éve egy szerda reggel azt mondta, hogy az én térdem nem alkalmas a kirándulásra :)