szeptember 30 - október 2. Utazás/Tibet-Nepál (eszti)

Az utunk vissza Kathmanduba egy három napos marathoni buszutazás. Magunk mellé egy kb 20 fős kínai csoportot kapunk és egy tibeti túravezetőt, aki csak kínaiul mondja el a dolgokat, így legtobbszor csak találgatunk, hogy wc vagy ebéd szünetet tartunk. Az útitársaink egyébként nagyon kellemes meglepetést jelentenek. Az eddigi tapasztalatainkkal ellentétben figyelmesek, érdeklődőek, és a nyelvi nehézségek ellenére próbálnak kommunikálni velünk. A táj pedig... Hát most sem lett csúnyább :)






A harmadik nap reggelén elbúcsúzunk Tibettől és átsétálunk a hídon, ezúttal visszafelé. A nepáli oldalon sorbaállunk a vízumért. A szitu ismét elég vicces, bár igen csak más oldalról. Az irodista dollárt akar, nekünk viszont csak nepáli pénzünk van, amit legjobb tudomásunk szerint ugyancsak el kéne fogadnia. Végül rábólint, de rohejesen nagy osszeget kér. Aztán elkezdődik a játék. Bemegyünk a főnökéhez, akivel egymáshoz küldozgetnek minket, kozben lassan csokken a vízumunk ára. Tudjuk, hogy türelemjátékról van szó, ugyhogy nem hagyjuk magunkat :) Egy órával később 10000 helyett 7500 rúpiáért megkapjuk a három hónapos vízumot. Juhéj!
Gyors kajálás (finom, édes!! nepáli teával), aztán keresünk egy Kathmanduba tartó buszt. Az út most sem lett jobb, de legalább teljes blokádok nincsenek, úgyhogy 6 óra zotyogés ugyanazon a buszon, és elérjük a nepáli fővárost. Nagyon jó érzés megérkezni, kicsit mintha hazajonnénk.