szeptember 23-24. Lhasa/Tibet (eszti)

Túránk 5. napjának estéjén elérjük Tibet fővárosát, a 3700 m magasan fekvő Lhasát. A néhány évtizede még tiltott várost ma már rengeteg (főként kínai) turista látogatja. A belváros továbbra is tradicionális tibeti épületekből áll, ám koré autentikus modern kínai várost épült. A kormány támogatja azokat a kínaiakat, akik Tibetbe koltoznek, hogy az minél inkább az ország szerves részévé váljon. A sok száz éves, mindent átszövő buddhista hagyomány és a kínai bevásárlókozpontok érdekesen mutatnak egymás mellett. A főtéren gyakorlatilag a nap 24 órájában imádkoznak az emberek, és járőröznek a gépfegyveres katonák. Az imádkozás tobb fajtáját is látható. Sokan hasra fekszenek és felállnak órákon keresztül, mások a templom körül róják a koroket, és füzér vagy imakerék segítségével mormolják a szent szöveget.


A szerzetesek itt sokkal inkább a mindennapi élet részei. Rengetegen vannak, vásárolnak, telefonálnak, húst esznek (az 5 buddhista alap morál egyike, hogy tisztelni kell minden élőlényt).



Láttunk egy szerzetest, aki egy apácával vacsizott az étteremben, és kozben énekelték az épp aktuális pop slágereket. Egész randi szaga volt a dolognak :) A vallás (vagy legalábbis a rituálé), itt a nap minden percét, az egész család életét, minden teret és sarkot átsző. A tibetiek egyébként a legbékésebb, legcsendesebb és őszintén kedvesebb emberek, akikkel eddigi utunk során találkoztunk. Az ember azt hinné, hogy ilyen mosolyra csak a kisgyerekek képesek. Hát melengetjük a szívünket!



Osszességében érdekes hely Lhasa, amin nehéz eligazodni első ránézésre. Az viszont egyértelműnek tűnik, hogy innen már nincs visszaút, Kína jelen van mindenhol és mindenben, elképesztő mennyiségű pénzt invesztáltak az infrastruktúrába, szerintünk az független Tibet már csak egy szép, de realitás nélküli álom.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kínaiak szociális- és egészségügyi ellátást, iskolákat, utakat, tiszta ivóvizet stb hoztak az itt lakók számára. Az elnyomás, a terror, a folyamatos félelem viszont ugyancsak része lett a tibetiek mindennapjainak. Nekünk is tobbszor próbálnak kétes alakok a bizalmunkba férkőzni. Szóval az ítélethozatalt inkább rátok bízom :)
Most vissza hozzánk. Úgy néz ki, hogy a túravezetőnk megkedvelt minket, mert a szobaosztáskor nekünk adja a luxus lakosztály kulcsát. Az egész csoport csodájára jár a gyonyorű szobának :)

Ja, és figyelmetekbe ajánlanám az étlapunk 20-as számú ételét :)

Két napot toltünk a csapat tagjaként Lhasában, ezalatt megnézünk két monostort, és a híres-neves Potalát.





Gyonyorűek valamennyien, élvezzük a sétákat, bár egyre jobban hiányoljuk a túravezetőnk magyarázatait, azok nélkül ugyanis a monostorok kezdenek kísértetiesen hasonlítani egymásra. A Potalában sok a kiírás, de azok elsősorban arra koncentrálnak, hogy hány kg aranyat tartalmaz az egyik szobor, és hány darab drága kő díszíti a másikat. A mi általunk megismert buddhizmus tükrében furcsa látni ezt az elképesztő mennyiségű aranyat és pénzt. A korbejáró imádkozó emberek is pénzt dobnak minden egyes Buddha lába elé. Sok érdekes kombináció van ebben az országban :)
Az esték változó színvonalban, de kivétel nélkül nagyon jól telnek.


A mostanra jól osszeszokott bandában nagyon jó a hangulat. Néha mély filozófiai kérdések kerülnek heves megvitatásra, máskor igen olcsó poénokon szakad a társaság. Mindent osszevetve, nem is mertük remélni, hogy egy szervezett utazás ilyen jól sülhet el.