augusztus 7-13 Malajzia/Tioman sziget (miki)

Rutinos utazókként csak azért nem késsük le a hajnali buszunkat, mert az csúszik vagy fél órát. A sok futkorászás, kérdezgetés után végül megtaláljuk a pályaudvaron a megfelelő peront, és 6-kor elindulunk Mersing nevű városka felé, ahonnan hajóval megyünk a szárazföldtől 60 km-re fekvő Tioman-sziget felé. Hat óra buszozás, két órás várakozás után indul is a hajó. A három órás út végén a sziget mellett haladunk.  Megérte a hajnali kelés és a zőtykölődés. A látvány lehengerlő. A kristálytiszta víz, a homokos part, a helyenként 1000 méter magasságig felkúszó dzsungel szélesvásznú mosolyt csal az arcunkra, amit a következő héten le sem tudunk vakarni. 

Mi az utolsó megállónál szállunk ki. Addigra a helyi és külföldi túrístákkal tömött hajó szinte teljesen kiürül, és talán ha tízen választjuk ezt a partot. Naplementekor érkezünk. A molón át besétálunk és rövid idő alatt találunk egy házikót, amelyik cölöpökön állva mered a tenger felé. A terasz a tengerre néz, a ház előtti lépcsősorról dagálykor besétálhat vagy akár be is ugorhat a vízbe a csodálkozó utazó. Az itt töltött idő alatt a naplementék leginkább itt találnak minket.

Receptünk nem túl bonyolult. Reggel csobbanunk a ház előtt, reggeli után átsétálunk a homokos partra, ahol sokszor rajtunk kívül nincs senki.  Délután pihenünk egyet a házban, majd újra vissza a partra. A napot a vacsora zárja. 

A mindig barátkozásra kész Gitta nevét hamar megtanulják a helyiek. Kis porontyunk, pedig lelkesen integet, pacsizgat, és kétmondatos angoltudását is mindenkivel megosztja. Megtudjuk, hogy él az alig 100 fős településen egy magyar lány, aki egy itteni fiúhoz ment feleségül. Van két kisgyerekük is, akik pont annyi idősek, mint a meink. Szeretnénk meglátogatni őket, de sajnos pont most mentek Magyarországra pár hétre, így ez a találkozás sajnos elmarad.

Egyébként a kevés ember mellett rengeteg az állat a szigeten. Mindenféle macskák szaladgálnak. A legtöbbjüknek rövid farkú, barátságos jószág. A  második nap reggelén már vagy 4-5 lézeng a teraszon és ittlétünk alatt maradnak is velünk, aminek luróink nagyon örülnek. 

Látunk a házunk tetején futkorászó óriás feketemókust. Az Ázsiában és Ausztráliában elszaporodott, kíváncsi-szemtelen sétáló madarat, amelyik nagyon vicces dolgokat tud produkálni és kedvesen csipog. Találkozunk egy-két makákóval, szerencsére a békés fajtából, így önvédelmi fegyverekre nincs szükség. Látunk gyíkokat, két félénk kutyát és persze rengeteg tengeri élőlényt. Az egyik reggel a teraszon kávézgatunk, amikor az Eszti észrevesz egy kis cápát, ami a házikónk körül úszik. Később, amikor Samuval a korallok között úszunk egy majd 2 méteres szirti cápa úszik el tőlünk pár méterre. Kicsit olyan, mintha egy Gerald Durell könyv szereplői lennénk. 

1-2 hete ünnepeltük meg a 47. születésnapomat. A kedves gyerekrajzok között találtam egy búvár figurát is, amit a szigeten beváltok valódi merülésre. Ugyan van búvárvizsgám, de mivel 12 éve merültem utoljára, így jobbnak látom, ha veszek egy frissítő fejtágítást és próbamerülést magában foglaló csomagot. mely után minden itt töltött napra jut egy merülés. Már a hajóút is nagy élmény. A kapitány szereti a sebességet, így kapaszkodni kell, hogy a  nyílt vízen dobálózó hajón állva maradjunk. A megálláskor még nagyobb a  kontraszt. Az elcsituló hullámok után szabad szemmel lelátni a 10 méteres víz aljára. Felszerelkezés és vízbe ugrás után szinte földöntúli a látvány. A különböző méretű, színű és fajtájú korallok, mint valami felszín alatti hullámvasút kanyarognak. Az ezek között megbúvó halak, tengeri herkentyűk még varázslatosabbá teszik az élményt. A kifújt buborékok hangján kívül teljes a csend. Gyorsan eltelik az egy óra a víz alatt. A csónakba visszamászva megbeszéljük a látottakat, és úgy háromnegyed óra pihenő (ez idő alatt a merüléskor felszívott nitrogén távozik a testből) és egy még hajmeresztőbb hajóút végén egy kis lakatlan szigetnél horgonyzunk le, amit az áramlat segítségével kerülünk meg. Szerencsénk van, A napsütéses időben a 20-30 méteres mélységben is élesek a részletek, élénkek a színek. Az egyik merülés során nemvárt izgalmak adódnak. Az egyik palackban kevés a levegő, így a vezető felváltva csatlakozik a többiekére. Talán emiatt is, de máshol bukkanunk felszínre, mint terveztük. Szerencsére nem történik semmi baj. A fiaskót feledtette búvárközpont tulajai meginvitálnak minket egy esti sörözésre, ami nagyon jó hangulatúra sikeredik.

Nem csoda, hogy az itt töltött 6 nap elrepül és nehéz szívvel búcsúzunk a szigettől. Igaz hajónk fél hét helyett negyed hatkor érkezik, így ismét sietősre sikerül az indulás. A három órás út nagy részét a hátsó nyitott részen töltjük, így minőségi könnyek szöknek a szemünkbe:)