februar 1-4. Puducherry/India (miki)

Következő állomásunk a francia gyarmatosítás indiai bázisa, Puducherry.
A város két részre osztható. Az egyik felében egy hamisítatlan indiai kisvárost, míg a parthoz közelebb fekvő részben egy gall település itteni hasonmását találjuk (írom ezt úgy, hogy még életemben nem voltam Franciaországban). Utóbbinak a széles utcák, a nagy, verandás házak, a francia nyelvű utcatáblák, a croisonokat áruló pékségek és a francia szabású egyenruhában strázsáló rendőrök adják meg az alaphangulatát.





Az itt lévő emberek is ennek megfelelően leginkább vagy helyiek vagy franciák. Nagy a nyüzsgés. Annak ellenére, hogy a város megőrizte báját mindenfelé kínálják a nyugati kényelem kellékeit.Robogó köcsönzőket, elegáns éttermeket és még egy minden igényt kielégítő légkondis szupesmarketet is találunk.
Első szállásunk mindezek ellenére elég igénytelen. A koszos ágynemű, és a papucsban is necces fürdőszoba látványa nem okoz különsebb sokkot. Késő van, egy éjszakára megteszi. Mielőtt azonban edzettségünkben nagyon elbíznánk magunkat, kopognak az ajtón. A hatvan év körüli biztonsági őr áll odakint. Némi érthetetlen indiai-francia-angol halandzsázás közben beengedi magát a szobába. Nagy izgalommal néz be mindenhova, zörget meg mindent. Az ágyalja, a kukák, a falon húzódó csövek, polcok sem kerülik el a figyelmét. Miután a vizesvödröket, székeket, fiókokat is megmozgatja elégedetten mosolyog, elnézést kér a zavarásért, majd kérdésünkre, (hogy tulajdonképpen mit csinál) nem válaszolva ki is engedi magát. Nem mondhatnám, hogy megnyugtatott, mi is körbenézünk, és találgatunk, mi lehetett a pasas célja. Abban sikerül megegyeznünk, hogy valami állatot keresett. Első, óvatos tippünk: patkány. Azonban hamar megállapítjuk, hogy azért itt nem csinálnának ekkora felhajtást. Másodikra az Eszti kígyót, én pókot kiabálok. Szerencsére sem ezt, sem azt nem találunk. Átmegyünk a szomszédos sörözőbe (a nyüzsgő helyen az Eszti képviseli egyedül a női nemet), megiszunk egy sört, kártyázunk, majd vissza a szobába aludni. Tiszta a terep, de álmainkba be-betörenek a csúszó-mászók és az ízelt lábúak.
Reggel kijelentkezéskor kíváncsian kérdezzük a recepcióst az esti jelenetről. A srácok röhögve mondják, hogy a bácsi leellenőrizte, hogy tiszta-e a szoba. Ezen már csak azért is nevetünk, mert ez volt életünk egyik legmocskosabb szállása. Még próbálkozunk egy kicsit, de ennél többett további faggatózásunk ellenére sem tudunk meg a dologról.
Napközben körbesétálunk a kisvárosban, aminek szerintünk, franciák ide vagy oda, a hatalmas helyi piac a csúcspontja. Az egészséges zöldségek, gyümölcsök, tészták és fűszerek csinos rendben, ízlésesen sorakoznak az árusok lábai előtt.




Másnap robogót bérlünk, hogy megnézzük az innen 14 kilométerre található New Age-es mekkát, Auroville-t. A politikai élettől visszavonuló és spiritualitást választó Sri Aurobind a szellemi atyja a helynek. A „kísérleti” város 1968-as megalapítása az Ő szellemi társa, a francia Mira Alfassa nevéhez fűződik, akit nemes egyszerűséggel itt csak az Anyaként emlegetnek. Az Ő elgondolásuk alapján, egy spirituális, de nem vallásos várost hoztak létre, ahol nincs szerepe a pénznek, hanem a polgárok szolgáltatásaikat, munkaerejüket ingyen nyújtják, és azokat ingyen is kapják a többiektől. A társadalomban így nincs is hiearchiai felépítés. Amolyan önmagát kontrolláló, az egyén felelősségén alapuló anarchiaként lehet felfogni a megközelítést. A lakóházak a minimalitás jegyében épültek, és a környezetbarát technológiák, megújuló energiák használatára koncentrálnak. A helynek az angol, a francia, a hindi és a tamil (India ezen államának nyelve) is hivatalos nyelve.
A város alapításakor négy pontban foglalták össze annak alapeveit. Ebből megtudhatjuk, hogy Auroville-t senki sem birtokolja, hanem az az egész emberiséget igyekszik szolgálni, segíteni. Feladata a folyamatos tanítás, kutatások folyatása. A felhasznált technológiák, elméletek gyakorlati alkalmazásával köti össze a jelent a jövővel. Materiális és spirituális kutatások révén kívánja megvalósítani az egész emberiség harmóniában való együttélését.
A tervek szerint itt maximum 50.000 lakos élhet majd, akik nemre, fajra, vallási nézetre való tekintet nélkül közösen dolgoznak egy új, boldogabb világ létrehozásáért. Jelenleg kb. 2000 ember él itt, egy harmada indiai, a többiek több, mint 40 különböző országból érkeztek. Jelenleg leginkább az építészet, a gazdálkodás, az oktatás területén, valamint környező települések lakóit támogató, bevonó programokban érdekelt a város. A jelenleg 10 hektáron elterülő település földrajzi és spirituális központja az ún. Matrimandir, mely az egyén és az emberi faj öntudatára való ráébredésének jelképe és egyben színhelye is.

Az érdekes épület belsejében állandó a csend. Az épület közepén egy 70 cm-es kristálygomb található, mely a jövő realizálódásának a szimbóluma. Körülötte 12 park található.
Azoknak, akik nem Auroville-i állampolgárok, de kíváncsiak arra, hogy mi történik itt, szabad a bejárás. Az idelátogatók egy része csak egy napra jön, de van, aki önkéntesként, akár több hónapra is csatlakozhat az itteniek életéhez. A szolgáltatások nagy részét ők is igénybevehetik, illetve az igényes szuvenírboltban ötletes portékákat vásárolhatnak (ez utóbbi teljesen olyan mint bármelyik kapitalista megfelelője :) ). Ügyes kézműves munkák, spirituális, vagy annak látszó foglalkozások széles palettáját találjuk, igaz az eddig megszokott áraknál jóval drágábban. A szállások is borsosabbak, ennek ellenére mindenhol teltház van. Személyes benyomásunk, hogy az érdekes és újfajta társadalom létrehozása (még) nem valósult meg maradéktalanul. A légkört sem feltétlenül az egyenlőség, hanem a mindenre kiterjedő szabályok hada hatja át, és a konyhán vagy az utcát soporve csak indiaiakat látunk, fehér lakosokat nem.

Az utakon is robogókkal, autókat látunk, ami a kozlekedés nem leginkább természetbarát módja. Ami azonban talán leginkább megszólaltatta a vészharangot bennünk, az a kristálygömbből, az "Anyából", a közös koncentrációkból áradó "szekta szag". Az itt eltoltott fél nap, persze csak felületes kovetkeztetések levonására elég. Akit a leírtaknál tobbre kíváncsi, az utánanézhet a wikipedian, vagy a város saját honlapján: www.auroville.com -on.
Este, tisztább és nyugisabb szállásunkra visszatérve megtudjuk, hogy szomszédaink szintén magyarok. Ennek megorülve bekopoktatunk, és meghívjuk őket egy sorre. Annak ellenére, hogy Gergely és Virág elég fáradtak igent mondanak, és egy majdnem ájulásig tartó beszélgetésbe kezdünk, aminek hajnali kettőkor lesz csak vége. Mi reggel kicsit rozsdásan indulunk tovább a kozeli Mamallpuramba.