500 évvel ezelőtt azonban egy hindu birodalom kozpontja volt a hely, egészen addig, amíg a szomszédos muszlim uralkodók meg nem elégelték a politikai és vallási riválisaikat, és a helyet a folddel tették egyenlővé. A külfoldi és indiai turísták nagy része is ebből az időszakból fennmaradt romok miatt látogat ide. A látvány valóban lenyűgoző. A folyóparton, vagy dombokon, volgyekben elterülő, pámafákkal korbevett épületmaradványok még ma is ékes részletei ez egykori, gazdag kultúráról tanúskodnak.
A nagy meleg ellenére konnyű akár órákra is elveszni a hosszú oszlopsorokkal, árkádokkal díszesített sétányok, vagy a gúlaszerűen magasba torő templomok kozott. A fantáziadús részletek javarészt a számunkra még mindig szokatlanul gazdag hindu mitológia alakjait ábrázolják. A faragványok az elefántfejű Ganésától, a világot tartó teknősbékán, a mesztelen táncosnőkon át egyészen a sárkányfejű, oroszlántestű, és madár lábú szornyetegig terjednek. Ha mindez nem lenne elég, akkor elég bekukucskálnunk egy kicsit a romok kozé, amit sok itteni egyszerűen lakássá alakított. A nyugati műemlékvédők valőszínűleg a hajukat tépnék a végeredmény láttán. A tobszáz éves márványoszlopok kozé egy faajtót és ablakot szerkeztettek a leleményes és szegény helyiek, és máris kész a kis lakás. A romok kozott az indiai élet mindenneapjai zajlanak. Nők főznek, mosogatnak, gyerekek kriketteznek, a kereskedők is próbálnak eladni mindenfélét nekünk.
A kegytárgyak, szobrok és faragások hadát a helyi és a külfoldi célkozonséget támadó hülyeségek kínálata teszik teljessé. Igaz, mi csak a helyieknek készült cuccokra mondjuk ezt, és gondolom vica-verza :)
Mi mégsem itt verünk tábort, hanem a folyó túloldalán lévő szigeten, aminek már a levélcíme is elég laza: Hampi, a másik oldal.
A két perces hajóútért szemtelenűl magas osszeget kérnek. Késobb tobb beszélgetés foszlányt is elcsípunk, amiből kiderül, hogy más utazók is arra a kovetkeztetésre jutnak, hogy a hajó személyzete ott van India 100 leggazdagabbja kozott, és Európába járnak pihenni :) Megnyugvásunkra már elsőre látszik, hogy megérte átjonni.
A folyóparton, a mogyoró barna sziklák és világítóan zold rízsfoldek kozott hangulatos szállásokat, kajáldákat találunk.Az utazók kozül sokan hetekre jonnek ide, csak úgy lógatni a lábukat. Az atmosztféra nagyon nyugodt és békés. A hosszú út után elág fáradtak vagyunk (négy busz, 24 óra), de nem kapkodunk a szálláskereséssel. Az elkovetkező két hétre valami jó, hangulatos bázist keresünk. Fáradozásainkat siker koronázza. A szobánk tartozéka egy hintaágy, és a kajáldából látni a folyót, és túlparton fekvő romokat.
A választott hely minden igényünket kielégíti (romantikus faktornak, azért ott a síelős a wc:))
A napok gyorsan telnek. Elkezdünk hangolódni az otthoni landolásra, és ennyi idő távolét után van min porognünk. A sok beszélgetés mellett elkezdünk a neten bongészni, onéletrajzokat, terveket írni. A napok javarészét olvasással, jegyzeteléssel, egymás kérdezgetésével toltjük. A dolog egészen kézzelfoghatóvá válik, ezért néha ujjongunk, néha pánikolunk. Ha valamelyik túlságossan elhatalmasodna rajtunk, akkor gyorsan visszamenekülünk a valóságba :). A csábítás ellenére nem bulizunk, még egy sort sem iszunk. Lassú fordulatszámon műkodünk. Az esti vacsorák, a vetített filmek, és az egy napra kolcsonzott robogó, amivel bejárjuk a kornyéket, jelentik a foldi oromoket.
A szép vidéket, a jó kajákat, és időt további két dolog teszi még színesebbé.
Amolyan utolsó ázsiai küldetésként kipróbáljuk a jógát. Találtunk egy nagyon jó tanárt (bár nincs sok tapasztalatom), aki egyszerűen, érthetően magyarázza, és mutatja be a dolgokat. Szerelem első látásra :). Ő a jógának egy tradícionális formáját, a Hatha jógát tanítja A hatha jóga szó szerint a bal és jobb oldal egyensúlyát jelenti. A mozgássorok a test és a lélek kozotti harmónia elérésén dolgoznak. A pózók,a légzőgyakolatok, és a külonboző tisztító folyamatok mind ezt hivatottak szolgálni. Osszesen 10 alkalommal van szerencsénk gyakorolni. Amit magamon tapasztaltam az beillik a meditáció és az aikido által képviselt sorba. Már az első alkalommal érzem, ahogy szétárad bennem a konnyedség, az energia, szabadabb lesz a légzésem, az izmaim el és ki lazultak (már ami ez egy év alatt megmaradt:) ). Ezek mellett a gyakorlás a tudatra is pozitív hatással van, az órák után úgy érezzük, mintha hosszú meditációból álltunk volna fel. Igaz, ez a munkakereséssel kombinálva néha elég hiperaktív állapotot kreál. A két hét végére az a cél, hogy egyedül is tovább gyakorolhassunk már nem tűnik teljesen lehetetlennek.
A másik esemény ennél kevésbbé tervezett. Egyik nap a rízsfoldek mellett futó utcán oszeakadunk Sebastiannal. Ő az egyik francia srác, akivel még Kathmanduban, a meditáció alkalmával találkoztunk, és utána egy hetet együtt bandáztunk. Most két, igen érdekes barátjával van itt. Sokat időt toltünk együtt velük, sétálunk, beszélgetünk a csodabogarakkal. Számunkra a hippi szó igazi megtestesítői annak ellenére, hogy nincs ugyan raszta hajuk vagy nagy tarisznyájuk és füves cigi sem lóg a szájukból. Évek óta csak pár hónapot dolgoznak, amennyiből szponzorálni tudják az uzásaikat. Ha elveszik a papucsuk, akkor mezitláb járnak, amíg nem találnak egy másikat. Ipari menyiségű cigit szívnak, litetszámra isszák a kávét, mégis mindíg csendben vannak, és teljesen szétszórtak. Amikor beszélnek viszont érdemes odafigyelni, és nem csak a bájos francia akcentus miatt. Amolyan igazi Rejtő Jenő regény, vagy még inkább képregény figurák, akik egyáltalán nem játszák meg, és nem is veszik komolyan magukat az élet színpadán.
Az indulásunk délutánján ők búcsúztatnak minket a milliomos hajókapitány csónakja felé integetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése