Nepál természeti szépsége és az itt élők kedvessége könnyen belopja magát az ideutazó szívébe. Az elbűvölő tájakat és őszinte mosolyokat még inkább értékeli itt az ember, hiszen ezzel éles kontrasztban van a mindent átható szegénység, amivel folyamatosan szembesülünk. Már írtuk, hogy mekkora hatással van ránk az ország és, hogy szeretnénk valami kis dologgal mi is hozzájárulni ahhoz, hogy jobban menjenek itt a dolgok. Onkéntesmunka keresés közben ráakadtunk egy magyar projektre is. Pokharától nem messze van egy kis falú, Dhamphus. Egy onnan származó srác már pár éve Magyarországon él és a fejébe vette, hogy az ott uralkodó szegényes körülményeken javítani fog. A tervet, tett követte és testvére segítségével belekezdett egy óvoda felépítésébe. A kormány a telket ingyen adta a projekthez, de ezen felül nem tud nekik segíeni. A saját és falubeli hozzájárulásokon túl magyarországi magánadományokból elkezdték az építkezést.
Megkerestük őket, hogy esetleg keresnek-e önkénteseket. Megtudjuk, hogy pénz hiányában már több hónapja le kellett állniuk. A telefonos invitálásra rábólintva az Esztivel elmegyünk megnézni, hogy hol tartanak a munkálatok. Elég nagy poén, amikor a rogtonzott terepszemle közben a házigazdát telefonon keresi a tesója, aki nem tudja, hogy mi ott vagyunk. Mindkét oldalon nagy a meglepetés, amikor a telefont megkapva magyarul beszélünk néhány mondatot!
Ha érdekesnek találjátok a dolgot, akkor nézzétek meg az alábbi linket, ahol ti is hozzá járulhattok a munka sikeres befejezéséhez. Többet adathatunk, mint csak pénzt. Segíthetünk egy nepáli fiú szép, és önzetlen tervének megvalósulásában és egy kis falú boldogulásának is részesei lehetünk.
Ha van olyan ismerősotok, akinél nem csapja ki a biztosítékot, akkor légyszi küldjétek tovább nekik is. Sok kicsi sokra megy:)
http://www.dhampuskids.com.np/magyar.html
Kedves Eszti és Miki!
VálaszTörlésNagyon meglepődtünk mi is, amikor Baikuntha (Narayan bátyja) mesélte, hogy jött két magyar Dhampusba az óvoda építésében segíteni. Sokan lelkesen mennének oda segíteni akár kétkezi munkával. Viszont az építőanyagot nem tudunk most vásárolni, mert tavasszal az addig összegyűlt adományokat már elköltöttük és eddig jutottunk, ami a képeteken látszódik. Terepmunka, alapozás és a fő tartóoszlopok állnak. Most gyűjtünk tovább és ha elérünk megint egy jelentősebb összegig, akkor átutaljuk és akkor tudják folytatni a munkát. Narayan tavasszal 3 hónapot otthon volt, akkor elkezdték az építést.
Nagyon örülünk, hogy Ti is szeretnétek hasonló módon segíteni Nepálban (vagy bárhol, ahol erre szükség van) és különösen annak, hogy itt a blogotokban felhívjátok az olvasók figyelmét a mi óvoda-projektünkre, köszönjük! További élményekben gazdag utat kívánunk nektek!
Nóri és Narayan